Vajon mi történt valójában, amikor a perui Szent Lajos király hídja leszakadt? Véletlen baleset vagy isteni elrendelés? Erre keresi a választ Juniper atya, a ferences rendi szerzetes, aki dacolva az egyház ellenkezésével, nekivág, hogy feltárja annak az öt embernek az életét, akik a szerencsétlenség pillanatában a hídon tartózkodtak.
Jó filmeket egyaránt ihlethet kétmondatos újsághír és vaskos irodalmi klasszikus. A Pulitzer-díjas Thornton Wilder 1927-ben kiadott, méltán világhírt aratott kisregénye a két véglet közé esik: maradandó értékekkel bíró írásmű, melyet egy éjszaka alatt is bekebelezhet a lelkes olvasó. Viszonylagos rövidsége ellenére Wilder munkájából meglehetősen hosszadalmas filmváltozat született. Mary McGuckian, a szuperprodukciók levezénylésében mindeddig járatlan ír rendezőnő műhelyében látványos és korhű tabló született. Rangos színészeket és egzotikus helyszíneket felvonultató mozi, mely miközben az isteni gondviselés kérdéseire keresi a választ, a 18. századi Peru jellegzetes figuráit és társadalmi viszonyait is bemutatja.
A Szent Lajos király hídja egy sajátos nyomozás története. A ferences rendi Juniper atya tanúja lesz, amint a Szent Lajos király hídja leszakad, és a szörnyű tragédiában öten vesztik életüket. A látványtól felzaklatott szerzetes nem nyugodhat: a katasztrófa mögött isten kezét sejti, ahhoz azonban, hogy bizonyítani tudja megérzéseit, utána kell járnia, kik is voltak valójában az áldozatok és milyen rejtélyes kapocs fűzte őket egymáshoz.
McGuckian filmjének a szerzetes pere adja a keretét: az egyház eretneknek nyilvánítja a kételyeit lejegyző férfiút, aki az öt áldozat életének felelevenítésével igyekszik védeni az igazát. Gabriel Byrne valószínűleg az álmaiból felriasztva is hibátlanul hozná a bölcs szerzetes figuráját, mint ahogy a többi színész is magabiztosan közlekedik a jól szabott, korhű jelmezekben. Kathy Bates unatkozó, nemesi származású matrónája ugyanúgy telitalálat, mint Harvey Keitel Pió bácsija, ez a páváskodó, de a szeretteivel együtt érző színházi impresszárió.
Bár a filmben csak úgy nyüzsögnek a nagynevű, s fontos szerepet alakító színészek, A Szent Lajos király hídja legnagyobb sztárja mégsem a főszereplők, hanem a vendégjátékosok között keresendő. Robert De Niro az egyház dogmáihoz vasszigorral ragaszkodó érsek szerepében szinte főszerepet csinál percnyi jelenéseiből. Alakítása a régi mondást bizonyítja, miszerint nincs kis szerep, csak rossz színész.
