Különleges hely Karlovy Vary, és nem csak azért, mert Csehország talán legszebb fürdővárosa, de azért is, mert aki odautazik, az megpillanthatja a jövőt. A hagyományosan július elején megrendezett, idén 50 éves Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon ugyanis jó pár olyan filmet láthatunk, amelyek a magyar mozikba majd csak több hónap múlva futnak be. Ezekből ajánlunk ötöt, illetve megnevezünk három olyan produkciót, amelyeket sürgősen meg kellene vásárolnia valamelyik forgalmazónak, ha jót akar magának és persze a nézőknek.
Aferim!
Radu Jude Berlinalét is megjárt filmje (onnan egy Ezüst Medvével távozott) a Hollywood Reporter szerint a 12 év rabszolgaság európai verziója, ami persze túlzás, de valóban különleges produkció. A XIX. századi Havasalföldön játszódó történetben felbérelnek egy csendőrt egy szökött cigány rabszolga megtalálására. Jude korabeli forrásokra támaszkodva forgatta le a filmjét, ami hollywoodi izgalmakkal ugyan nem kecsegtet, de cserébe maximálisan hiteles, korhű – és helyenként még vicces is.
Kosok
Az egyszeri mozibajáró valószínűleg ritkán pillanthat bele az izlandi birkatenyésztés világába, úgyhogy a Kosokat méltán tarthatjuk hiánypótló produkciónak. A történet főszereplője egy testvérpár, akik már 40 éve nem állnak szóba egymással, de amikor imádott, díjnyertes birkáikat egy járvány miatt le kellene ölniük, kénytelenek szövetségre lépni. Fanyar humor és gyönyörű tájak – Grímur Hákonarson keserédes tragikomédiája megérdemelten nyerte el Cannes-ban az Un Certain Regard szekció fődíját.
Fúsi
A felnőni nem akaró és már nem is annyira fiatal férfiakról elég sok film készült mostanában, legutóbb a dán Teddy mackó (2012) foglalkozott a témával. Az északiakat nagyon izgathatja a kérdés, mert most itt az izlandi verzió. A Fúsi egy 43 éves reptéri alkalmazott története, aki még mindig az anyjával él, de persze találkozik egy nem kevésbé problémás nővel. Dagur Kári finom humorral felütött filmje úgy érzelmes, hogy közben nem esik bele a szentimentalizmus csapdájába.
A lecke
Mi tegyen az lelkiismeretes tanárnő, aki diákjait a tisztességre okítja, és keményen fellép az iskolai zsebtolvajok ellen, de közben ő maga is olyan szorult helyzetbe kerül, hogy becsületes eszközökkel már nehezen tudja családját a víz fölött tartani? Erről szól A lecke, amely akár a Két nap, egy éjszaka kelet-európai párdarabjának is tekinthető, csak itt Marion Cotillard helyett a bolgár Margita Goshevának kell eljátszania a kiszolgáltatott női főhős szerepét. Mielőtt Karlovy Varyba eljutott volna a film, Szófiában minden fontosabb díjat begyűjtött.
Legújabb testamentum
Mi lenne, ha kiderülne, hogy Isten itt él tőlünk nem messze, Brüsszelben, és van egy lázadó hajlamú kislánya, aki öccse, Jézus példáját követve elindul apostolokat gyűjteni és megírni a legújabb testamentumot. Nos, a fékezhetetlen agyvelejű Jaco Van Dormael elképzelte, és forgatott egy fergeteges ötletekkel teli, vizuális gegparádét, amelyre nem csak Wes Anderson vagy az Amelie csodálatos életét jegyző Jean Pierre Jeunet, de valószínűleg még Bunuel is csettintene.
Filmek, amelyeket szívesen látnánk a hazai mozikban is:
Wyrmwood
Most, hogy a sétáló élőhalottak már a tévébe is beköltöztek (lásd: The Walking Dead), sokak szerint nem lehet több bőrt lehúzni kedvenc zombijainkról. Aki így gondolja, az természetesen téved, és erre az ausztrál Wyrmwood a legjobb bizonyíték. Kiah Roache-Turner filmje persze nem csak a helyszín miatt érdemel figyelmet, de azért is, mert sikerül csavarnia egyet a műfaj szabályain, ráadásul majdnem olyan tempós és őrült, mint a Mad Max – A harag útja. Belőle talán nem lesz klasszikus, de hogy átkozottul szórakoztató, az biztos.
Tetarti 04:45
Görögország ezekben a napokban nem éppen a kulturális exportcikkeivel kerül be a hírekbe, de Alexis Alexiou sajátos hangulatú thrillere megérdemelné, hogy eljusson a magyar mozikba. A Tetarti 04:45 Athénban játszódik, főszereplője a középkorú Stelios, aki egy kis jazz klubot működtet, szerény sikerrel, egy román maffiózó pedig úgy dönt, ideje behajtani hősünkön az adósságát. Stelios-nak alaposan be kell koszolnia a kezét, ha el akar jutni élve a stáblistáig. Alexiou rendkívül stílusos filmet rendezett, amely unortodox noir-thrillerként is működik, de persze a görög válságról és közérzetről is elmesél egy-két dolgot.
Réalité
Jason, a televíziós műsorokban dolgozó operatőr végre úgy érzi, eljött az ő ideje. Új horrorfilm-ötletét elfogadta egy nagyhatalmú producer, aki csak egyetlen feltételt szabott: ki kell találnia egy olyan halálsikolyt, ami garantáltan Oscart ér majd. A korábban zenészként ismert Quentin Dupieux filmjét a szinopszis alapján vígjátéknak, esetleg az álomgyáron élcelődő szatírának tippelhetnénk, de a helyzet ennél szerencsére komplikáltabb. A Réalité maga a vegytiszta abszurd, amelyben valóság és álom teljesen egybecsúszik, mintha csak David Lynch és Bunuel közös filmet rendezett volna Charlie Kaufman forgatókönyvéből. Ami az őrült ötleteket illeti, Dupieux eddig sem kispályázott (lásd a Rubber gyilkos autógumiját), de a Réalité az első produkciója, amely már nem a rossz értelembe facsarja ki a néző agyát.
