Sajnos sokszázmillió dolláros, látványos baromságból ma már minden héten van kettő a mozikban, és ez a retró ufóinvázió a rosszabbak közül való. A függetlenség napja - Feltámadás, spoilermentes kritika.
Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik a mai napig imádják a '90-es évek agyatlan akciófilmjeit és a régi, közönségkedvenc franchise-okhoz készült folytatás- és remake-áradatot. És persze azoknak, akik már baromira unják, hogy évek óta kizárólag szuperhősös blockbusterek mennek a moziban.
- Az idegenek űrhajója leszállt az Atlanti-óceánon!
- Melyik részén?
- Az egészen, uram!
Itt például hangosan felröhögtem. Aztán ott is, amikor a 20 évvel ezelőtti első részből megismert Dr. Levinson zsörtölődő apja (Judd Hirsch) egy kis jachttal menekül az űrlények anyahajója gerjesztette szökőár, meg az elszabadult konténerszállítók elől. Utána viszont nem nagyon röhögtem semmin. Sőt, néha kifejezetten untam Roland Emmerich kétórás világpusztítását.
Pedig a film első fele még teljesen rendben volt. Ememrich és állandó tettstársa, Dean Devlin forgatókönyvíró (akivel a rendező közösen rakta össze Csillagkaput és a Godzillát is) nagyon jól eljátszottak azzal a gondolattal, hogy hogyan változott meg az 1996-os űrinvázió visszaverése óta a világ. Az alternatív 2016-ban ugyanis már van űrbázisunk, meg egy rakás szuperlézerünk, a szereplők pedig úgy ugrálnak ide-oda a Hold és a Föld között a futurisztikus járgányaikkal, mintha csak a telekre mennének ki kertészkedni vagy grillezni a családi kombival.
Nagyon jól vitték tovább Emmerich-ék az űrlényverő Whitmore elnök (Bill Pullman) karakterét is, aki 20 évvel később már nem az egyesült Föld vezetője, csak egy hibbant öregember, akinek folyton rémálmai vannak, és mindig az ufók visszatéréséről hallucinál. A legnagyobb ász persze most is Jeff Goldblum, aki A légy és a Jurassic park óta már a sokadik filmjében hozza profin a gyilkos humorú tudóst, de legalább ilyen vicces az apját alakító Judd Hirsch is, aki 20 éve a '96-os űrlényinvázióról írt könyvével haknizza körbe Amerikát.
A hősi halált halt Randy Quaiden kívül tényleg mindenkit visszahoztak az alkotók, kivéve ugye Will Smith-t, akivel többéves huzavona után sem sikerült megegyezni a milliós sztárgázsiról. Helyette itt van még az első részből Vivica A. Fox, és a habókos tudóst, Dr. Okunt alakító Brent Spiner, akik mind kapnak egy-két emlékezetes jelenetet a filmben, mielőtt elkezdődne a második űrlényinvázió. Nugyi ez nem spoiler, hiszen az előzetesekben is minden benne volt már:
Viszont a retró kikacsintásokon és az unalmas városromboláson túl semmi mást nem kapunk,
és erre egyáltalán nem mentség az, hogy idén az X-Men 3 és a Szenilla nyomában is ugyanilyen ötlettelen folytatásai voltak egy-egy korábban sikeres franchise-nak. Vagy a nosztalgiamaratont, vagy a látványvilágot kellett volna jobban összepattintani A függetlenség napja 2-ben (sajnos Emmerich azért nem egy Spielberg vagy J.J. Abrams, hogy mindkét fronton brillírozzon). Mert így, hogy ezek csak félgőzzel sikerültek, a Will Smith helyébe lépő új, tökös vadászpilóták (Liam Hemsworth Jessie T. Usher és Maika Monroe) totálisan érdektelenek, és nem tudják elvinni a hátukon a filmet, mert egyetlen másodpercig sem izgulunk amiatt, hogy életben maradnak-e a stáblistáig.
Persze manapság már az is nagy szó, ha egy többszázmilliós nyári blockbusteren lehet néha nevetni, tud valami egyedit mutatni az agyon CGI-zet látványvilága, és nincsenek benne szuperhősök. Úgyhogy ha így közelítünk a témához, akkor nem is annyira szörnyű A függetlenség napja: Feltámadás. Az persze jelen pillanatban még óriási kérdőjel, hogy egy összekacsintósan nosztalgikus, sokszor egyenesen csapnivaló B-filmeket idéző inváziós mozira mennyire lesznek kíváncsiak az emberek 2016-ban. Ha ige, Roland Emmerich és Dean Devlin A függetlenség napja 3 címen egy jó kis sci-fit kalapálhat össze pár év múlva - de ott már tényleg nem csinálhatnak úgy, mintha egyetlen perc sem telt volna el 1996 óta!
Értékelés: 5/10
