Hihetetlen látvány orgiával kényezteti szemünket Zack Snyder, aki többek között a 300-at és a Watchmen: Az őrzőket is jegyezte. A film pozitívumainak sora azonban itt rövidre is zárul.
A történet szerint Baby Doll (a név választás nem tartozott a forgatókönyvíróként is funkcionáló Snyder erősségei közé) az erőszak és mostoha apja fogjává válik, végül egy elmegyógy intézetben köt ki lobotómiára várva. A tűvel szembenézve fantáziája elszabadul és álmában a diliházból a férfiak igényeit kielégítő táncos szórakozóhely válik, ahonnan főhősnőnk szökni akar. Ehhez a küldetéshez akad négy társa és öt beszerzendő tárgya, majd kezdetét veszik az "álom az álomban" akciók feldühödött sárkányokkal, gépesített német hadsereggel és hasonló fiktív szörnyekkel.
A sztori nemhogy nem nagy szám, inkább szánalmas próbálkozás valamiféle keret teremtésére Snyder fantáziavilága számára. Bizonyítja ezt az is, hogy már az előzetes sem tudja lekötni a legalább minimális tartalomra szomjazó néző figyelmét. Az egymást követő helyszínek és álmok ki tudja milyen elborult logika alapján összedobált egységtelen egészt alkotnak, mely hiába próbál az Eredetre hasonlítani. Elménk semmi gondolkodni valót nem kap, tétlenül szenved, miközben a látvány elképesztő részletgazdagsággal nyűgözi le egyéb érzékszerveinket. Nem ismeretlen dolog a jelenség, azonban régen terpeszkedett ekkora szakadék külcsíny és belbecs között.
A karakterek nevei mindent elárulnak. Baby Doll, az ébenfekete hajú Blondie és a többiek totálisan üres, érték nélküli barbie babák, melyeket a rendező másra sem használ, mint férfi közönsége szexuális fantáziálgatásainak széles vásznú megjelenítésére. Amilyen kevés figyelmet fordít a belsőre, olyan részletesen dolgozza ki lánykái dögösen harcias megjelenését, a "mell-villantó" felsőkkel, harisnyatartókkal, magas sarkú cipellőkkel (melyek köztudottan a legalkalmasabb harci viseletek közé tartoznak) és mindennel, amivel a szexuális kisugárzást fokozni lehet. Mindez csak azért probléma, mert semmi mást nem találunk a filmben.
Itt jegyezném meg, hogy a játékidő jelentős részében arra vártam, hátha megjelenik az alkotásban az oly sokat emlegetett és körüljárt tánc téma. Beszélnek róla, álmodnak közben, állítólag profik benne, sőt, gyakorolják is, mégsem látunk belőle egy lépést sem, holott némi értéket csempészhetett volna a sztoriba. A lányok "sonkái" azonban úgy tűnik csak mutatóban vannak jelen, igazán használni nem tudják sem a lábukat, sem a testüket.
