Tímár Péter filmjeit könnyű felismerni. A mai napig nem tudja megtagadni trükkoperatőr múltját, filmjei tele vannak ötletes, és jobbára még sohasem látott látványelemekkel, képi blickfangokkal. Első általa rendezett filmje, az Egészséges erotika például úgy készült, hogy a jelenetekben a szereplők végig visszafelé mozogtak, mozgásuk rendesen levetítve így vált furcsán szaggatottá, komikussá. De későbbi filmjei is bővelkednek meglepő kamera-beállításokban, sajátos vágási technikákban, az objektív megközelítést tudatosan idézőjelbe tevő képi effektekben. De van egy másik jellemző tulajdonsága Tímárnak, ez pedig az erős szatirikus hajlam.
Új filmjében, amely végül is több variáció elvetése után a Le a fejjel! címmel kerül a mozikba, semmi sem változik az eleddig tőle megismertekhez képest. A filmen végigvonuló stroboszkópszerű effekt, amely egyfajta pillanatfelvételként megmerevíti a szereplők egy fontos pillanatát, jelenetek közti vágási pontként is szolgál. De vannak sajátos kamera-beállítások is szép számmal. A szatirikus megközelítési mód is a régi, ez alkalommal középkorba került a történet, amely gúnyos megállapításokat hivatott közölni velünk úgy általánosan is, történelmi kortól függetlenül.
A főszereplő, mint oly sokszor, most is a kisember. A király Főpohárnokának (Gálvölgyi János) sok a gondja. Egyik fia hóhériskolás lévén rendre családtagjain gyakorol, másik fia szintén életveszélyes, ő repülő szerkezetének tökéletesítésén dolgozik, nem sok sikerrel, de annál több sérüléssel. Lánya nemsokára tizennyolc, ám ha ez előtt elveszti szüzességét, nagyanyjának nyomába lép, aki boszorkány. Fel is került rá az erényöv, de a túlfűtött leányzó mindent elkövet ennek leszerelésére. A király (Bajor Imre) pozíciójára törő főpapja (Garas Dezső) álnok tanácsára Mátyás példájára álruhát öltve eltűnik, a Főpohárnok lovaggá ütése így tovább késik. Közben a dolgokat tovább súlyosbítja a médiasztár hóhér (Ganxta Döglégy Zoli) felbukkanása éppúgy, mint a boszorkányvircsaftból túlzott szerencsétlenkedései miatt kimaradt feleség (Hernádi Judit) fővesztéssel sújtható zugügyletei.
Talán nem túlzás kijelenteni, a főszereplő Hernádi-Bajor-Gálvölgyi "belsőhármast" a magyar lakosság nagyobbik része komikusként, vagy inkább tévéshow-szereplőként ismeri. Pedig színészek ők, csak nem sértődnek meg, ha azt mondom: eredeti szakmájuk szerint. Ez a fajta színjátszás, amit Tímár követelt tőlük, azonban talán számukra is ismeretlen. Az alakokat egyfajta groteszk szemlélettel kellett megközelíteniük, amelyet meg is oldottak, Bajort pedig egészen furcsa látni a tőle megszokott buffo szerepkörön kívül. Pedig talán érdemes lenne próbálkoznia mással többször, hiszen tud másmilyen is lenni. Féltem egy picit a rap- és médiasztár Ganxta Döglégy színészi debütálásától, filmbéli teljesítménye meglepetésszerűen hamvas, sallangmentes és fesztelen.
Tímár saját bevallása szerint szeme előtt példaként a legendás Monthy Python-féle Gyalog-galopp lebegett, ám a Le a fejjel közvetlen "rokona" mégis inkább a közelmúltban nagy sikert aratott Magyar vándor. A film egészének hangvétele, a benne szereplő hazai mérce szerinti "sztárparádé", a humor hangvétele mind-mind ehhez a filmhez köti inkább, az angol Artúr-parafrázis innen legalább olyan messze van, mint Buda vára Camelottól, és nemcsak távolsági értelemben. Viszont a mienk.
A közönség valószínűleg fogja annyira szeretni ezt az alkotást is, éppúgy, mint a Magyar vándort is, Tímár Péter pedig továbbra is a magyar "Arccal a közönség felé" mozgalom úttörője marad, bár sokan emlékeznek vele kapcsolatban szívesebben az Egészséges erotikára. Érdekes, a közönség azt a filmet is szerette.
- Bizony, bizony...- simogat(hat)ja szakállát a producer, - a közönség útjai kifürkészhetetlenek.
