Jó film. Egyszer előnyben voltam, nem kellett fejest ugrani a bizonytalanba, jó előre olvastam már róla. Hogy az Amerikai szépség című filmje szatirikus is, meg komoly is, kritikai is, meg szórakoztató is, a férfiak megaláztatásáról is szól, de azért kicsit feminista is - szóval végre nem a szokásos. És tényleg, itt egyetlen snittet sem lehet előre kitalálni. A főszereplő (Kevin Spacey) jó negyvenes, belefagyott a házasságába meg a kertvárosok középosztályos kényelmébe, aztán ukmukfukk beleszeret lánya barátnőjébe. Ez még csak muris lenne, de valahogy elege lesz mindenből: felmondja állását, otthon falhoz keni a tálat, mert a felesége bele akar dirigálni a vacsorájába. Szóval saját életét akarja élni. Igaz, nemigen tudja, mit is kéne csinálni.
Hogy valami nem stimmel, azt onnan lehet észrevenni, hogy a feleségnek is elege van, csak ő még nem tud róla. Kézikönyvekből tanult mondatokkal építi Én-jét, már amennyire lehet, s boldognak hiszi magát, mikor elcsábítja a konkurens ingatlanost. (A pasi viszont ilyen szlogenekkel szédíti a nőt: "ahhoz hogy sikeres legyél, mindig sikeresnek kell látszanod".) A csajok az iskolában hősködnek a hódításaikkal - ám kisül, még annak a nagyszájúnak sincs senkije, akiről a film a címét nyerte, s akibe Kevin Spacey beleesik. A gyerekek szégyenlik szüleiket, azok meg nem veszik észre, milyen ütődötten viselkednek. Fura egy vidék: a jobboldali szomszéd - volt katonatiszt - terrorizálja a fiát, mert fő a csend-rend-fegyelem, a baloldaliak ifjú házasok (két férfi). Senki sem érzi jól magát, de mindenki megjátszsza, hogy mennyire hepi. Szatíra.
A történetben egy videokamera játssza a titkos főszerepet. A főkatona fiának az a mániája, hogy mindent lefotóz, természetesen Spacey lányát is, mert végül öszszejönnek. Először nem értjük, mi a szerepe a videoképeknek, aztán látjuk, hogy a srác mindenütt a szokatlant, a csodát keresi: amit más észre sem vesz, azt megörökíti. Mert elege van a szép közhelyekből. Ők hárman - a srác, a lány, meg a videó jelentik a reményt: igaz, a srác (remélem, egyelőre), füvet árul, de megszökik otthonról, a lánynak elege van egymást gyilkoló szüleiből meg a barátnője dicsekvéséből. Menekülnek, mert ez a mosolygós hazugság elviselhetetlen.
Valamikor tíz éve volt egy film - Szex, hazugságok és videó - valahogy kultuszfilm lett belőle, tán az volt az első populáris művészfilm vagy a high és low első keverési próbája. Ott is majd minden a hazug szex és az őszinte életundor körül forgott, ott is nyomorogtak a jólétben (lelkileg). És ott is sokat lehetett nevetni. Úgy látom, hogy ez a modell vonzotta a rendezőt. Mert igaz, hogy az Amerikai szépség azt akarja bemutatni, mennyire képtelen itt bárki is valaminő értelemre lelni életében, de ezt a tételt a "mindenki mindenkivel mindenhogyan" erotikus gyakorlatlanságában mutatja be - nem nagyon mennek a dolgok gazdagéknál -, amin persze nevetni fogsz, de aztán rájössz, hogy végül is rémes.
Talán ez az első film a mostani gazdagodási hullám idejéből, amely megpróbálja szellemesen kritizálni ezt az új életrendet. Ahol mindenki tizenvalahány órát dolgozik, de képtelen a másikra (gyerekére, társára, szerelmére) akár egyetlen pillanatot is áldozni, ahol a karrier minden, ahol kézikönyvből lehet csak megtanulni a boldogság tízparancsolatát, mert egyébként nincs rá mód és alkalom. És közben sokszor próbálnak örvendezni ilyen-olyan ágyjelenetekben, hogy értsd miről is van szó társadalomkritikuséknál.
Jót játszanak, már egy sor Oscar-tipp is született (Kevin Spacey-t meg máris felkapta a világhír). De talán a leginkább az futtatja ezt a filmet, hogy nem tudod hová rakni: nincs olyan doboz, amelybe beleférne. És ezt még Amerikában is díjazzák.
