Az sima zsákutca lenne, ha azon kezdenénk jojózni, hogy akkor most hogyan is állunk a tolószékben élők dolgairól szóló filmekkel. Sehogy, köszönöm szépen: nekem pillanatnyilag ez a Roki 1, de én mindig is buktam a csehekre (a sörük miatt bukhatnék az angolokra is, de a falra mászok tőlük), igaz, hogy ezt a darabot franciák gyártották.
Mit mondjak: olyan gyöngéd barbárok. Bumfordi és szeretetteli dolgozat. Na jó, megmondom, mi az igazság: egy mélységesen sötét korban (múlt század hatvanas-hetvenes évei) néhány csehszlovák szakember úgy nézte az embereket, úgy csinált filmet róluk, mint ezek a mai franciák. Hiszen van, ami van: van tolószék, és van halmozottan hátrányos helyzetbe hozó "geopolitikai sajátosság" is. Csak olyan fene nagy különbségek nincsenek, kivált nincsenek mozihősi szempontból, azaz valaki nyugodtan ágálhat nekem egy rokkantakat ellátó intézetből, hogy nőt akarok, nőt akarok (kurvára fáj a fogam), és nyugodtan felpattanhat egy kempingkerékpárra, noha nem tud biciklizni, és nyugdíjas korú harcostársa tolótéren kifejtett segedelmével bátran eredhet a faluba tévedt vaddisznó nyomába, mert nekem bejön. Bejött mind a kettő. Bejött akkor. Bejött most. Én pofozkodni is ilyen alapon szoktam, nézd, már megint nincs nála tolókocsi.
Ülök, várok, biztos jobban bírnám, ha a Rocky VI. helyett a Roki 2. jönne. Az is fog.
