Zsigersiker

Amikor hat évvel ezelőtt Leigh Wannell – egyébként főleg színész – és James Wan – többnyire (horrorfilm-) rendező – megírta-kitalálta a Fűrészt, senki sem gondolta volna, hogy hat folytatást fog megérni, valószínűleg a legkevésbé ők. S láss csudát (és belsőségeket): a trancsírozó tortúra-horror a hetedik részéhez érkezett, és a háromdimenzióssá tett produktum producerei égre-földre esküdnek, hogy vége – az angolban a The Final Chapter, az "utolsó fejezet" alcímet kapta az opus –, de bennünk ott mocorog a kétely, mint zsigerekben forgó recés fémfogak, hogy mégsem. Erre (a nyolcadik rész lehetőségére) egyrészt utal a film vége, ami ha akarom, lezárja a történetet, ha akarom: nem. (Inkább nem.) Másrészt a nem egészen másfélmillió dollárból készített első film csak a tengerentúlon ötvenöt milliót hozott a konyhára, és még a csúfosan szereplő hatodik rész is harmincat termelt, bátran a legsikeresebbnek nevezhető horror-franchise összességében vagy hétszázmillióval gazdagította gyártóit, ami bizony igen komoly súly a mérleg serpenyőjében.

Kínzó kérdések

A sorozat sikere a furmányosan kimódolt és kimunkált kínzási és kivégzési módoknak köszönhető. Amiknek során az isteni igazságosztó-szerepben tetszelgő Jigsaw (Tobin Bell) és tanítványai kardinális döntés elé állítják az általában morálisan teljesen lezüllött delikvenseket – megjavulsz vagy megdöglesz –, erősen bazírozva a közönség jó érzésére, miszerint a borzalmas fájdalmaknak és választásoknak kitett áldozatok alapvetően szaremberek, akiket egyébként minimum szívlapáttal vágnánk pofán az első adandó alkalommal. A tébolyodott sorozatgyilkos isteni küldetéstudattal cibálja ítélőszéke elé a bűnösöket, hogy megmérje őket: vagy a velejükig hamisak (és pusztulásra vannak ítélve), vagy pislákol bennük hajlama a jónak, szándéka a megigazulásnak (és így élhetnek). De ez csupán az erkölcsfilozófiai háttér, amivel – gyaníthatóan – keveset foglalkozik a ropogtatni valós zacskója mögé bújó egyszeri néző, akit nem a feszültség félelme szorongat, sokkal inkább mindaz a precízen kidolgozott kínzás, ami a filmben látható, az azokkal járó bőséges belsőségekkel együtt.

Válogatott bevégzések

Mert ez a lényeg. A Fűrész-filmek története jó ideje nem bír túlságos jelentőséggel, és még a rajongók sem tudják pontosan felidézni, melyik rész miről szól, ám arra élénken emlékeznek, micsoda válogatott halálmódokkal találkozott. A második résztől az összecsapott sztori helyett csak az számít, hogy az emberi húsok, zsigerek, belek és belsőségek hogyan "találkoznak" a bizarr berendezésekkel, illetve hogy mire képes és hajlandó az ember az életben maradásra (például önkéntes kéz- és lábcsonkolásra).

A "bélmény"

Hogy mennyire mellékes a cselekmény, mi sem mutatja jobban, mint a Fűrész 3D azon jelenete, amikor két konkurens fiatalember és a mindkettejüknek szerelmet hazudott barátnő küzd meg a motoros-fűrészekkel az életben maradásért – a látványosság kedvéért egy utcai vitrinben. Hármuk közül kettő csak úgy kerülhet ki a csapdából élve, ha összefog, egyikük mindenképp odavész. S miközben repkednek a belek (nem áruljuk el kié), azon is elgondolkodhatunk, hogy ennek a szcénának vajon mi köze volt a történethez. Semmi. Mint ahogy igen halovány a kapcsolata a sztorival az autóbontó-telepi megtorló akciónak is, amikor a Jigsaw-tanítvány Hoffman nyomozó (Costas Mandylor) rasszistákat aláz (a halálba).

"Rajtakaptál, nincs történet..."

Ezúttal az alibi cselekmény két szálon fut. A magát Jigsaw-túlélőnek hazudó, abból igen jól élő tréner (Sean Patrick Flanery) és jogásszal súlyosbított médiacsapata nyeri el méltó büntetését, másrészt trancsírozó ex-detektívünk, Hoffman (Mandylor) és korábbi munkatársa, Gibson nyomozó (Chad Donella) vív küzdelmet, aminek kulcsfigurája a Hoffman ellen tanúskodni szándékozó Jigsaw-né, Jill (Betsy Russell).
A Fűrész 3D vége tartogat egy kicsi csavart, de annyira kiszámítható és előrelátható módon, hogy nincs jelentősége. Komikusan hat, hogy az eddig ismert tanítványok után egy (tulajdonképpen régről ismert) újabb "horror-inas" bukkan elő, miszerint ő, de itt dögöljünk meg, tényleg ő az igazi utód, aki méltó arra, hogy gondozza a Jigsaw-hagyományt. És gondozza...
De úgy tűnik, a történetiség ennek a résznek sem az erőssége, sem a film menetét, sem annak zárlatát illetően. A teljességgel felesleges tértechnika – amit csak egy robbantáskor érzékeltük igazán, illetve a filmfeliratozáskor – nem teszi még plasztikusabbá a vér- és belsőségfolyamokban bővelkedő halálokat. Ettől függetlenül "perverz módon" a film egyetlen komoly értéke ez, de tagadhatatlan, hogy erős gyomor kell hozzá.

Kinek ajánljuk?
- Aki az eddigi Fűrész-részeket is szerette, különösen a kínzószerkezetek miatt.
- Akik szeretik a vériszamos, belsőséges trancsírozásokat.
- Csalódott szerelmeseknek.

Kinek nem?
- Akik szerint a történet nélkülözhetetlen kelléke egy filmnek.
- Akik hisznek a sikoltozáson és üvöltözésen túli színészi játékban.
- Vacsora utáni mozizóknak.

5/10