Mikor már mindenki az akciófilmes műfajt temeti, és csak röhögünk a ráncos izomhegyek, Stallonne és Schwarzenegger önironikus visszatérésein, felbukkan a korábban csak bölcs mestereket meg történelmi figurákat alakító Liam Neeson, és kétszer is olyan látványos mészárlást rendez, hogy azt még a véres atlétatrikós Bruce Willis is megirigyelhetné. A 2008-as Takent, amiben a főhős kimenti tinédzser lányát az albán szexmaffia karmaiból, mindenki imádta. A folytatásában viszont már Luc Bessonék is elkövették a második részek tipikus hibáit. Az Elrabolva 2-be sokkal több lelőtt maffiózót, összetört autót és idétlen viccet zsúfoltak, így amíg a korábbi rész még valamennyire hihető volt, a mostani, néha már paródiába hajló történethez képest Schwarzenegger családmentős Kommandója egy realisztikus dokumentumfilm.
Természetesen a mostani sztori is faék egyszerűségű, de pont ezért szerethető. Az előző részben megismert, nyugdíjazott CIA-ügynök (Liam Neeson) nem tanult a történtekből, és megint elkeveredik külföldre a lányával, Párizs helyett ezúttal Isztambulba. Néhány korrupt hivatalnok és zsaru megkenésével idelátogat az első részben megölt albán maffiózó, Mirkó apja (Rade Serbedzija) is, meg persze hozza a géppisztolyos pereputtyot is. A tervük az, hogy bosszúból elrabolják és megkínozzák a főhős feleségét (Famke Janssen), a lányát pedig megint eladják kurvának, de most már valami balkáni lepratelepre, ahonnan soha nem jön vissza élve.
Liam Neeson persze nem hagyja magát, sőt, ezúttal a lánya is besegít neki a fogolyszabadító akcióban. A csonka család háztetőkön ugrál, mint Jason Bourne és pont úgy gyilkolja halomra Isztambul nyomornegyedeiben az albán maffiózókat, mint a derék Rambo Afganisztánban az oroszokat. Ami elsőre tényleg szórakoztató, de a moziból kifelé jövet már inkább a film hülyeségein agyalunk.
Például miért nem tűnik fel a török rendőrségnek, hogy egy fürdőruhás tinilány gránátokkal dobálózik a történelmi belvárosban? Pont azon a környéken, ahol nemrég gyilkosságot jelentettek egy hotelből? Hogy tud egy vezetésvizsgán többször is megbuktatott kiscsaj olyan autós üldözést bemutatni, ahol az ő taxija mindent kibír, a gonoszok nagy fekete Mercedesei viszont minden sarkon ripityomra törnek és felrobbannak?
Bármennyire is szereti Luc Besson a tökös női hősöket (lásd az exfeleségével, Milla Jovovich-csal forgatott filmjeit) Maggie Grace-nek nem tudott meggyőző jeleneteket írni, a filmbéli törékeny tinilány ugyanis abszolút hiteltelen szupersofőr-menekülőművészként. Az érzelmesnek szánt apa-lánya jelenetek pedig annyira banálisak lettek, hogy a néző szinte már azért szurkol, hogy a maffiózók rabolják el újra valamelyik rokont és folytatódjon a lövöldözés.
Liam Neeson azért 60 évesen keményebb és szimpatikusabb akcióhős, mint az antidohányos John McClane, a szétbotoxolt Rambo és a Chuck Norris-vicceket szóró Chuck Norris együttvéve. Pedig semmi mást nem csinál, csak csörtet előre bosszúvágytól morcos arccal, minden kanyarban gerincet roppant és csigolyát tör, fél méterről lövi pöcsön az ellent és bárkit képes ledobni egy bérház ötödik emeleti gangjáról, ha a családja élete a tét. Ráadásul a sztár a hangjával is ügyesen játszik: ő az, aki még az unalmas közgazdasági szakkönyveket is képes olyan hangsúllyal felolvasni, hogy a hallgatóság beleborzong és lerágja az összes körmét az izgalomtól.
A Taken kultikus telefonmonológja mellé ("I will find you, and I will kill you." ) most is kapunk súlyos mondatokat. Az egyik jelenetben Liam Neeson önironikusan bevallja, hogy valójában már a töke tele van a gyilkolással, de ha a balkáni bandavezér még élő fia, lánya, testvére vagy szeretője bosszút akar állni, gondolkodás nélkül kicsontozza Albánia összes lakosát (értsd: ha nagy bevétel lesz, megcsinálja a Taken 3-at is).
De hogy ne csak a film jófiúját fényezzük, emlékezzünk meg a főgonoszról is: az öreg albán maffiavezér szerepében ugyanis a mindig kelet-európai gengsztert vagy orosz tábornokot alakító Rade Serbedzija brillírozik, és itt is olyan zseniális, mint a Blöff Penge Boriszaként. Szláv akcentusa tökéletesen kiegészíti a filmben látott koszos bazársorokat, bűzlő kapualjakat és penészes falú pincéket, bár a török turisztikai hivatal biztosan őrjöng, hogy Isztambult itt lüktető világváros helyett a kelet segglyukaként ábrázolták. Viszont ha Luc Besonnak és Olivier Megaton rendezőnek a harmadik részhez egy újabb metropolisz kellene, száz éve rohadó bérházakkal, lerobbant raktárépületekkel és mackófelsős stricikkel, Budapestnél aligha talál jobb díszletet.
IMDb: 7 pont
Rottentomatoes: 20 százalék
Index-ítélet: 6/10
