Mikulás elmúlt, de karácsony közel, előbb-utóbb be kell térni valamelyik gyerekmoziba -nem sok van -, a Tarzan pedig (Kevin Lima rajzfilmje) épp a megfelelő: legendája ma is él (még én is azon nőttem fel), új képeskönyvként már itt is kijött. Bár Nyuli, az unokám nemigen díjazta ezt az albumváltozatot. Ez a mostani Tarzan gyerek hajótöröttként kerül a szigetre - szüleit megeszi egy tigris -, így az orangutánok között nevelődik. Ami nem volt sima ügy: Kerchaknak, a főmajomnak nem igen tetszett a dolog, "sose lesz belőle a mi fajtánk" - mondogatja -, emberek csak rosszat hozhatnak. De orangmama megszánja, a srác pedig tökéletes, szóval, befogadják.
Az igazi konfliktusok akkor kezdődnek, amikor az egyébként lakatlan szigeten megjelenik a fehér ember. Egy könyvekbe beleőszült majomkutató, plusz a lánya (ebből lesz a románc), valamint a vezető, a vérszomjas vadász. A puskás ember lőni akar, ez még természetes, de ez a rémes képű gonoszabb: csapdába akarja fogni a majmokat, hogy üzletelhessen velük. Amiből az következik, hogy az emberek nem általában rosszak, hanem csak egy speciális csoportjuk van megátalkodva, ezeket viszont a moziban fel lehet ismerni (sajnos az utcán nem, de ezt a gyerekek úgy is tudják). Így aztán a főmajomnak igaza lett, a rémes képű vadász gazdáját is átveri, lövöldözés, majomrablás következik, tán meg is hal némelyik. Szerencsére ott van Tarzan, aki nem hagyja fajtáját (meg a szép Jane-t, a tudós lányát), és rendet teremt. Most fizet az a képessége, hogy a liánokon tud szörfözni, meg hogy jóba volt a vízilovakkal, elefántokkal, kakadukkal - mindenki segít neki. A végén szembekerül a vadász óriás haleffel meg a nagy szemű Tarzan puszta kézzel, és megvívnak. Találd ki, ki győz. Azt viszont már te se tudod kitalálni, hogy a haldokló főmajom Tarzanra hagyja népét: legyen ő a király - ember létére ő a legjobb állatai között.
Most mit sziszegsz, majd minden Hollywood-film tanmese - az egyik finoman, a másik erőteljesebben. Ez a mostani is az, hadd tanuljon az a gyerek. Például toleranciát, hogy nem kell mindjárt ellenségeskedni, ezt az emberfiút is befogadták a majmok, azt a párat, aki cikizte, azt Kala, az anya leszerelte. (Erről a gesztusról dal is szól a filmen, ami ugyan eredetileg Phil Collinstól való, a magyar változatban viszont Ákostól: ami jó ötlet, szinkronrendező: Csörögi István.) A tanmesékben persze olyan konfliktusok is adódnak, melyeket nem lehet előre látni. A mozi végén Jane meg a tudós hazautaznak Angliába (és a Viktória-korba). A Tarzan fiú is velük menne, már be is öltözött oxfordi diáknak. De a szíve, az bizony odavan: ha az egyiket - Jane-t - szereti, akkor elárulja az övéit a szigeten, ha velük marad, mi lesz a szerelemmel? Így aztán egy ideig megy velük a hajó, de aztán meggondolják magukat és visszafordulnak. (Még az öreg tudós is rájön, elege volt az angolokból...) Nyuli örvendezett - kicsit megviselte ugyan a csata, de megérte, hiszen a végére mindenki szeret mindenkit.
A szülők viszont gondolkozhatnak: most akkor tényleg csak egy lakatlan szigeten jó lenni? Van benne valami, pláne most, a karácsonyi bevásárlások őrületében. Meg aztán hogyan kvadrál a dolgokkal az a ténykörülmény, hogy az olyan betonfejű (előítéletes) valakiből is lehet rendes valaki, mint amilyen Kerchak, a főmajom? Végül is neki volt igaza, mégis visszavonja azokat a csúnyaságokat, melyeket Tarzanra, az embergyerekre mondott. De hát mindez csak azért van, hogy a felnőttek (gyerekkísérők) ne unatkozzanak, Nyulit például jobban érdekelte, hogy honnan szedtek az őserdőben szép, vasalt ruhát Tarzannak az útra: praktikus generáció.
Egyébként ez a mozi nem akkora durranás, mint amire számítottam, de fő, hogy a rémületet megúsztuk - advent idején az is nagy dolog.
