Pont ellenkezőleg: a Liberté '56 esetében, amely az Új Budapest Filmstúdió és a Debreceni Csokonai Színház közös produkciója, előbb a film született meg, majd utána a színházi előadás, szemben a szintén hazai gyártásban készített 56 csepp vérrel (ami a nagyszerű Kaszás Attila utolsó mozgóképeit örökíti meg). A Liberté '56 alapjául szolgáló scriptet Szőcs Géza író jegyzi, akinek ez az első ténylegesen megvalósult forgatókönyve, a rendezői székbe Vidnányszky Attila ült, akit korábban teátrumbeli igazgatásairól ismerhetett a közönség.
A debreceni repülőtéren tizenhárom nap alatt forgatták a tizenkét forradalmi nap történetét. Az egyik hangárban és a szabadtéri környezetben felvett filmben az alapvonalat egy amerikai egyesült államokbeli ifjú újságíróleány, Susan (Varga Gabriella) és egy a kommunista rezsim szitáján átlátó, attól megcsömörlő és a magyar forradalmárok-szabadságharcosok táborába álló fiatal szovjet katonatiszt, Pável (Andrássy Máté) szerelme képviseli. Az előbbi tollal, az utóbbi puskával szegődik a magyar nemzet ügyének a védelmébe. Magán-, illetve a november 4-i "közéleti" bukásuk (az egykori eseményeket ismerve) nem kérdéses, ám lelkiismeretük - a szerelmük - tiszta. S ötven esztendő multával is példával szolgál. A fiatal pár kerettörténetére épülnek rá a korabeli sorsfordító napok történelmi szereplőinek rövidebb-hosszabb, nem mindig lineárisan kapcsolódó történetei. Így találkozunk Nagy Imrével (Horváth Lajos Ottó), Maléter Pállal (Csikos Sándor) és Kádár Jánossal (Eperjes Károly).
A "mozgalmasítás" okán keveredik a fekete-fehér filmben a dokumentumdráma a zenés színmű műfajával, a szereplők próza mellett dalban is megnyilvánulnak, erről Verebes Ernő zeneszerző gondoskodott.
Vidnányszky filmje emlékeztet az egykori Jancsó Miklós-filmek (Égi bárány, Szörnyek évadja) szimbólumrendszer-használatára (meztelen nő, lovak), azok "intellektuális népszínmű" jellegére. A vásznon keveset - vagyis inkább: nem - látott debreceni színészek értő szakmaiságról tesznek tanúságot, a "sztárszereplő" Eperjes Károly ironikus-groteszk Kádár-alakítása hivatott oldani a szikárabb játékukat, illetőleg a két említett műfaj vegyítése miatti zártabb előadásmódot. A filmet elsősorban a nem szokványos mozgóképek, a kísérletek kedvelőinek ajánljuk, akik kellő affinitást éreznek magukban az ötven évvel korábbi, mánkat meghatározó tragikus napokhoz.
