Majdnem Oscart nyert a forgatókönyv és a színésznő. Nick Hornby egyszerűen jó az érzelmek és a társadalmi elvárások ütköztetésében, Carey Mulligan pedig csodás színésznő, pedig csak most kezdi. Lolita keményebb és okosabb az Egy lányról című moziban, mint bármikor.
Ha egy harmincas férfi és egy 16 éves lány egymásba szeret, abból sokféle történet lehet. Például szerelemtörténet is, ahogy az Egy lányról című filmben. Az eredetileg An Education címen futó filmnek más témája is van. A paternalista apa fullasztó gondoskodásában konyhamalaccá domesztikálta feleségét, akinek így is mindegyik visszakérdezése arról árulkodik, hogy a mosogató perspektívájából is jobban ismeri lányát és az életet férjénél. Az apának még lányát is sikerül olyan pályára állítani, ami nem a gyerekről szól. Carey Mulligan játékával azonban már a kiszolgáltatott Loliták korának is vége, szerencsére.
Menj Oxfordba, vagy véged, nagyjából erre fordítható le a kétesélyes orosz rulett a monumentális, mégis szórakoztató apa, Alfredo Molina szempontjából, akinek életét legalább annyira befolyásolja a jómódú és intelligens Peter Sarsgaard feltűnése, mint lányáét. A két választási lehetőséget felülírja a lehető legjobb megoldás: a lány életét nem kell kitenni mindenféle tanulmányi és egyéni ambícóktól terhelt szeszélyeskedésnek. Egy férfi elveszi feleségül, és beleháziasítja a lányát a biztonságos létbe. Ahogy ő tette feleségével.
A film forgatókönyvéről sokat lehetett hallani, hiszen a sikeres író, Nick Hornby jegyzi az adaptációt (az Egy fiúról miatt lett Egy lányról a címe, és nem is rontott a címadó), amit saját életének történései alapján írt az angol újságíró, Lynn Barber. Az önéletírás a film bemutatójáig nem jelent meg, utána nagy siker lett. Nevelődési és fejlődésregény az Egy lányról, amiben Jenny Mellor (Carey Mulligan) latin szótárakon taposva igyekszik megfelelni az Ars longa, vita brevis szellemének. Egy romantikus pillanatban összeakad a férfival, és kezdődik a varázslás aukciókkal, koncertekkel, utazásokkal. Szép, érintetlen szerelem kerekedhetne, ha a világ nem lenne szemétdomb, és kakas rajta minden férfi.
Ha valami miatt fontos Nick Hornby, az érzelmes magánélet és a társadalmi kontextus ilyen könnyed összehangolásában az. Mert bármennyire csak egy romantikus dráma az Egy lányról, ott terpeszkedik a háttérben egy félelmetes férfi, péniszét igazgatva. Jenny dolga nehéz, ezért a két legjobb jelenet a filmben, amikor az első randi után a lány élete legboldogabb napjaként beszél az éjfélkor elkeseredetten mosogató anyjának, aki nem is válaszol, csak keseredik tovább. Illetve amikor a lány megkérdezi az apját a lánykérésnél, hogy akkor most ennyit Oxfordról.
Carey Mulligan játssza a 16 éves, hirtelen nagylánnyá váló kislányt, aki Párizsról álmodozva Juliette Greco-dalokat énekel, de az álmot nem az unalmas tanulás, hanem a férfi hozza, aki mindent lehazudik az égről. A lány iskolás szoknyában és harisnyában képes lázadni, nem harsányan, szerelemmel. Mulligan játékának minden részletét elhiszem, nem hamis és harsány, mindvégig okosan pajkos és csintalan, olyan színésznő, akinek várni lehet a későbbi munkáit.
