Lucy

A Lucy az a film, ahol az akciónak semmi értelme, a fő cselekményszál annyira nem érdekes, mint lehetne, viszont nagyon szépek és látványosak a képek, és a színészek is jól hozzák a rájuk osztott (esetenként sablonos) szerepeket.

A Lucy az a film, ahol az akciónak semmi értelme, a fő cselekményszál annyira nem érdekes, mint lehetne, viszont nagyon szépek és látványosak a képek, és a színészek is jól hozzák a rájuk osztott (esetenként sablonos) szerepeket. Emellett vannak benne művészi utalások és Scarlett Johansson által előadott rébuszok. Tehát leginkább „egyszernézős” film ez.

Lucy (Scarlett Johansson) véletlenül egy nagy drogmaffia ügyleteibe keveredik, és ő lesz a legújabb szer szállítója, aminek egyáltalán nem örül. Annak még kevésbé, hogy a drogot az alhasában rejtik el, s mikor egy tapló belerúg, elkezd szivárogni a szer, Lucy egész testét megváltoztatva. A lány az agykapacitásának egyre nagyobb és nagyobb részét kezdi el használni, és senki sem tudja, mi lesz, ha a teljes agyát birtokba veszi. Szerencsére mások is segítenek neki – bár mivel gyakorlatilag bármit meg tudna oldani teljesen egyedül is, ugyan mindegy, hogy egy tudós (Morgan Freeman) és egy francia rendőr (Amr Waked) is belekerül a történetbe.

Nekem az egész történettel volt egy alapvető problémám, amivel gyakorlatilag agyoncsapták az összes izgalmat, s banálissá tették a jó fiúk versus rossz fiúk harcát. Azzal, hogy Lucy agyának egyre nagyobb részét használja, gyakorlatilag mindenható lesz, nemcsak nagyon okos, de a teret és az időt és az embereket befolyásolni tudó erő. Na már most, vele szembe beraktak egy dühös maffiavezért, akinek legyen akár 30 embere és 300 gépfegyvere, akkor sem tud Lucy ellen tenni semmit, hiszen a lánynak elég egy csettintés, és mindenki alszik. Lucynek többször is lehetősége lett volna megölni a maffiatagokat, de nem tette, és az egészen annyira érződött, hogy csakis és kizárólag azért volt a világ legokosabb embere ennyire hanyag, hogy a későbbiekben még legyen valamilyen konfliktus. Ez egyszerűen nem működött, pláne úgy nem, hogy közben a lány gond nélkül veszélyeztette jó, átlagos emberek életét. És ez legyen szimpatikus.

A film másik feszültség forrása (mármint az egyedüli), az volt, hogy vajon mi lesz, ha Lucy eléri agyának 100%-os kihasználtságát. Engem ez a történetszál is csak elégedetlenné tett: az valahogy sejthető volt, mi történik a 100%-nál, de nem volt meg az átmenet például a 20% és a 70% között, nem érzékeltem a különbséget. A szer szétterjedése után teljesen ugyanolyan volt Lucy, mint a film majdnem végén (amíg: SPOILER: le nem ült egy székbe, és fekete nyúlványokká nem vált).

Emellett a filmben voltak még művészi utalások, például a becserkészett vad képe, vagy az evolúció és a keresztény teremtéstörtént párhuzamba állítása – ez utóbbi tetszett amúgy legjobban, a filmben. A képi világ természetesen gyönyörű volt, az egész cselekmény (súlytalan) akcióban gazdag, a színészek jól hozták a rájuk osztott szerepeket: az érdeklődő tudóst, a lelkiismeretes rendőrt, a gonosz maffiavezért (Min-sik Choi), valamint Scarlett Johansson Lucyt, ezzel nem volt baj. De hát ezek annyira nem erős karakterek, hogy felhúzzanak egy középszerű feszültség forrással operáló történetet.

Szerintem: 60%