A virtuóz hegedűművész, aki elkötelezett támogatója a fiataloknak, immár nyolcadik újévi koncertjére készül, a jövő évben pedig élete egyik legfontosabb hangversenyére kerül sor az orosz fővárosban.
Mága Zoltánnal a Fidelio.hu beszélgetett.
Mikor kerültél kapcsolatba a hegedűvel, mik voltak az első zenei tapasztalataid?
Hatévesen vettem először kezembe a hegedűt és szinte azonnal megmutatkozott a zene iránti affinitásom. Az általános iskolában megkaphattam ugyanazt a zenei előképzettséget, amit minden más zene iránt érdeklődő gyerek is elsajátíthatott. Tizenkét évesen kerültem be először a Rajkó Zenekarba, amely tulajdonképpen megalapozta zenei nevelésemet és későbbi karrieremet. Fontos, hogy az 1952-ben Szigeti Pál igazgató és Farkas Gyula művészeti vezető által megalapított zenekar nemcsak egy együttes, amely a magyar népzenei kultúrán belül a cigányzene hagyományait ápolta, de egy fontos iskola és végül nevelési módszer is volt, azzal a céllal, hogy felkutassa és taníttassa a cigány származású fiatal tehetségeket. Eddig több ezren kerültek ki a Rajkó-Talentum Nemzetközi Fórumból. Farkas Gyula több, a magyar cigányzene ihletésére írt klasszikus művet hangszerelt vissza cigányzenekarra. Sokáig ezzel a műfajjal jártam a világot, nagyon sok országba és színpadra eljuthattam.
Alig húsz évesen alapítottad meg első zenekarodat.
A Budapesti Operettszínháznál kaptam szerződést, ahol vendégművészként léptem fel másfél éven keresztül. Ennek az időszaknak a következménye volt, hogy megalapíthattam 1996-ban a Budapest Gipsy Bandet, amellyel szintén nagyon sok turnén vettem részt. A cigányzene nagyon nagy népszerűségnek örvendett a 90-es évek végén, sok sikeres koncertet adtunk. Ennek a nemzetközi elismertségnek köszönhettem, hogy a budapesti Moulin Rouge egyszer csak szerződést ajánlott. Ez egy fontos lehetőség volt a számomra, hiszen egészen 2000-ig tulajdonképpen alig léptem fel hazai színpadon, illetve lehetőséget kaptam egy új stílus megteremtésére is, amely nagyon izgalmasnak ígérkezett.
Miről volt szó pontosan?
Meg kellett ismerkednem a show businessel, amiben keveredett a klasszikus zene, a népzene és azon belül is a cigányzene. Amivel itt találkoztam új volt számomra és ismeretlen, hiszen addig az igényes cigányzenét tartottam előtérben. Wolf Péter, zenei rendező vázolta fel az új irányvonalat. Megalkottuk a hangszerelést, és az úgynevezett crossoverrel nem várt sikert arattuk. Kialakult egy műsor, amit a közönség nagyon jól fogadott, és amit később lemezre is vettünk. A felvétel már teljes mértékben az én elképzeléseimet tükrözte. Egy új világba kerültem, amiben nagy lehetőségeket láttam.
Mi az, ami megváltozott?
Döntenem kellett, és sok mindent megfontolni. Látszott, hogyha maradok a cigányzenénél, akkor az egy jól behatárolható életmódot jelent, éttermekben, kisebb koncerteken kellett volna játszanom. A klasszikus zene ekkor még nem igazán került szóba. Utóbbinak, bár létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen szintén folyamatosan küzdenie kell a közönségért. Úgy éreztem, hogy ez egy olyan világ, aminek nem jött még el az ideje. Időközben megszereztem a népzenei előadóművészi diplomámat, amit Szenthelyi Miklóstól vehettem át. Mondanom sem kell, hogy a kategória vizsgámon felejthetetlen élmény volt olyan elismert szakemberek és művésztársak előtt megméretni magam mint Járóka Sándor világhírű prímás, Boros Lajos Kossuth-díjas prímás, Kállai Kis Ernő Kossuth-díjas klarinétművész, és természetesen a Zeneakadémia hegedű tanszakának jelenlegi vezetője Szenthelyi Miklós. Mindezek mellett úgy éreztem, hogy megvannak a saját elképzeléseim és a célok, amiket kitűztem magam elé. Nagyobb közönségre vágytam, közelebb akartam férkőzni minden korosztályhoz, a fiatalokhoz és az idősekhez egyaránt.
Egyszóval a közönség volt számodra fontos és kevésbé az, hogy mivel tudod őket megszólítani?
Igyekeztem egy kicsit másként gondolkodni, bíztam magamban és a zenésztársaimban, hogy minőséget tudunk közvetíteni, de ahhoz, hogy ezt el tudjuk vinni a széles közönségnek nagyon meg kellett fontolni, hogy hogyan tálaljuk. Ebben az időben lett igazán népszerű a crossover, új volt, és szerette a közönség, talán egyfajta divatot is teremtett. Mindezek mellett figyeltem arra, hogy minőséget adjak ki a kezemből és csak is a legjobb művészekkel vegyem körül magam. A mai napig törekszem arra, hogy bár crossovert játszunk, ne legyen semmi művi a zenei produkcióban, akusztikus hangszerekkel játszunk, és nem használunk elektronikát.
Az igazi szólókarriered ezután kezdődött.
2003-ban jöttem el a Moulin Rouge-ból, de nem unatkoztam, mert sorra jöttek a lemezfelkérések és a turnék. Az évek során mindinkább lenyűgözött és példaképemmé vált a bécsi újévi koncertek intézménye. Az lebegett a szemem előtt, hogy valami nagyon hasonlót szeretnék megvalósítani itt Budapesten, de persze eszembe sem jutott, hogy versenyezzek. Bécsi újévi koncertből egy van a világon és azt szerettem volna, hogy a budapestiből is csak egy legyen. 2009-ben indultunk, amikor a bécsi újévi koncert a 70. évfordulóját ünnepelte.
Mi volt a kiindulópont, amikor megálmodtad a Budapesti Újévi Koncertet?
A koncerttermi hangversenyekből sok van Magyarországon és világszerte is. Valami egyedülállót szerettem volna létrehozni. Show műsort álmodtam meg, egyfajta összművészetet, ezért is választottam az első koncert helyszínéül Papp László Budapest Sportarénát. Próbáltam a széles közönség fejével gondolkodni, akik szeretnének kikapcsolódni, éppen ezért olyan műsort gondoltam el, ahol mindenki megtalálja a maga számára érdekeset egyazon estén.
Ez egy meglehetősen nagyszabású vállalkozás.
Pontosan ez derült ki az évek során. Amikor lejövök a színpadról, gyakorlatilag azonnal el kell kezdenem gondolkodni, hogy a következő évi műsort hogyan tudnám jobbá tenni. Büszke vagyok, az eddigi fellépőinkre, akik között ott van barátom és művésztársam Szakcsi Lakatos Béla, a Nemzeti Színház színészei Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula, az Operaház énekesei Komlósi Ildikó, Kiss B. Attila vagy Fekete Attila, akik visszatérő vendégei az újévi koncerteknek, de felléptem már több alkalommal Szulák Andreával és Malek Andreával, valamint az Operettszínház kiváló művészeivel. Megtisztelt már a közreműködésével Zakhar Bron, Szenthelyi Miklós, Szabadi Vilmos és Sebestyén Ernő is. A műsorban a kiváló muzsikusokból álló Budapesti Primarius Szimfonikus Zenekar közreműködik. Azt mondhatom, hogy a rendezőnek könnyű dolga van, mert amikor a konkrét megvalósításhoz érünk, már minden elképzelés megvan a fejemben, amit csak fel kell vinni a színpadra.
A legapróbb részletekig minden te dolgozol ki?
Szeretem magam kialakítani a műsortervet és azt is, hogy az egyes számok, hogyan valósuljanak meg. Rengeteg koncertfilmet és különböző produkciókat nézek videón, és a turnéim alkalmával is mindig kihasználom a lehetőséget, hogy egy-egy produkcióra eljussak, amiből aztán ötletet meríthetek. Arra törekszem, hogy az évek során minél jobban kialakuljon az összhang a látvány és a hangelemek között. Egy nagyon komoly csapattal dolgozom együtt, de szeretem átlátni az összes folyamatot. Nem kis siker, hogy most készülünk a VIII. Újévi koncertünkre, és eddig minden évben eladott jegyekkel tudtuk megtölteni a Sportarénát. Ebben több mint tíz év kemény munkája van, és annak is örülök, hogy vannak még olyan művészek, akik el tudták érni ugyanezt. Fontosnak tartom, hogy támogassuk egymást.
Több kezdeményezés is van, amit jótékonysági célból indítottál.
Elsősorban a fiatalok azok, akiket segíteni próbálok, hiszen tudom milyen, ha valaki hátrányos helyzetű, vagy ha nehéz körülmények között él és nélkülöznie kell. A tehetség akkor tud a legjobban kibontakozni, ha megvannak hozzá a megfelelő körülmények. Rendszeresen biztosítunk ösztöndíjakat, az év során pedig folyamatosan vannak jótékonysági koncertjeim, legutóbb a Pécsi Kodály Központban játszottam, amely koncert bevételét a Pécsi Tudományegyetem Gyermekklinikájának ajánlottam fel. Említhetném a 100 Templom Jótékonysági koncertsorozatot is, amely során minden történelmi egyházfelekezet templomaiban adtunk hangversenyeket szerte az országban. Nem mellesleg magának az eseménynek a grandiózusságával a Guinness rekordok könyvébe is bekerültünk.
Tavaly indult a szintén száz állomásos külföldi koncertkörutad.
Igen, ebben a sorozatban szintén a magyar zenei életből próbálok ízelítőt adni, de már a határokon kívül. A Hegedűvel a világ körül turné tavaly indult el, aminek köszönhetően szerte a világba tudom elvinni a magyar szerzők műveit és szerepet tudok vállalni abba, hogy zenei hidakat építsünk a különböző kultúrák között. Mögöttünk van már Európa számos fővárosa, de Dél-Korea és Kína is. Legutóbb pedig az Egyesült Államokban és Kanadában vettünk részt koncertkörúton. Ezekre a fellépésekre természetesen zenekarom, a Budapesti Primarius Szimfonikus Zenekar kísért el.
Milyen konkrét előzményei voltak az amerikai vendégszereplésnek?
Az újévi koncert híre még évekkel ezelőtt eljutott a tengerentúlra. Három éve hívott meg Attila Glatz magyar származású producer Los Angelesbe, a Walt Disney Concert Hallba az ottani újévi koncert egyik fellépőjének. Minden szinte mesébe illően következett egymásból. Ezen a koncerten a Los Angeles-i Filharmonikusok kísértek, a nézők soraiban pedig ott volt az egyik legnagyobb közszolgálati televízió vezetősége. Egy a bécsihez hasonló műsorú klasszikus koncertet játszottunk, ami után a TV elnöke kilátásba helyezett egy Budapesti látogatást. A cél tulajdonképpen az itthoni újévi koncertünk felvétele lett volna, de világossá tették, hogy nem show-ra van szükségük, hanem egy a közönség által szerethető hegedűművészre, aki a hangszerével bűvöli el a közönséget. Azt szerették volna látni, hogy mire vagyok képes egyedül a hangszeremmel. Ezt a felvételt tavaly készítettük el a már felújított Vigadóban. A műsor klasszikus és virtuóz darabokból állt, március 15-én mutatták be Amerikában. Fontos megjegyezni, hogy a televíziós műsor úgy épül fel, hogy a koncertblokkok között Magyarországot népszerűsítő turisztikai imázs filmeket sugároznak.
Idén először a New York-i Lincoln Centerben is felléphettél.
Néhány hét leforgása alatt jártunk Arizonában, Los Angelesben, San Diegóban és Chicagóban, a nemzeti ünnepet Washingtonban a magyar nagykövetségen töltöttük, a fénypont pedig valóban New York volt. Fontos volt számomra, hogy a köztudottan zeneértő New-York-i közönség előtt koncertezhettem úgy, hogy nem volt beállított hangtechnika, nem voltak fényeffektek, csak én és a zenekar. 2016-ban újra a Carnegie Hall nagytermében játszom és már a Los Angeles-i és a Washingtoni fellépés is biztos, illetve 2017-ben Floridába látogatok majd.
Következő évben életed egyik legfontosabb koncertjére készülsz. Mit lehet erről tudni?
Meghívásom van a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumba, ami életem egyik legnagyobb kihívása lesz. Az ember azt gondolná, hogy a Carnegie Hallnál már nincs nagyobb megtiszteltetés, de erre a fellépésre sokkal jobban fel kell készülni, teljesen akusztikusan fogunk játszani, hangosítás nélkül. Mozart A-dúr hegedűversenyével készülök, illetve az e-moll szólószonátával, persze megtartom az eddigi repertoárt is, benne Hubay és Sarasate műveivel és Weiner Divertimentójával.
Mit árulhatunk el az idei újévi koncertről?
Idén sem fog csalódni a közönség, hiszen régi és új fellépők mellett elhívtam Mario Frangoulist, akit 2011 legjobb corssover tenorjává választottak, és akivel legutóbb Los Angelesben játszottunk együtt, de itt lesz a Metropolitan, a Bécsi és a Berlini Operaház, valamint a Royal Opera House rendszeres fellépője, Marcello Giordani, aki most jár először Magyarországon. Elfogadta a meghívásunkat Micaëla Oeste a Placido Domingo által életre hívott Operalia verseny egykori felfedezettje. Külön megtiszteltetés számomra, hogy újra a színpadra lépe az idén nyolcvan éves Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula is. Természetesen megemlékezünk Bartók Béláról, de Rossini, Csajkovszkij és Paganini mellett Johann Strauss áll majd a középpontban. A már megszokott módon a koncert első része klasszikus, a második pedig az egyéb műfajok alkotásiból áll majd össze.
Hivatalosan is megalakul a Budapesti Primarius Szimfonikus Zenekar.
Nyolcadik éve dolgozom ugyanazzal az együttessel, amit az első újévi koncertre alapítottam meg. Nagyon örülök annak, hogy a legjobb művészek jönnek el, de mégsem érzem magam biztonságban, mert még nem tudunk senkinek állást adni, nem vagyunk állami zenekar, emiatt nem tudunk rendszeres próbákat tartani, és természetesen az egyeztetés is nehézkes egy-egy produkció előtt. Szeretném, ha ez megváltozna és örömteli, hogy jelenleg állami besorolás alatt vagyunk. Ettől az évtől próbajátékokat is hirdettünk, mert valóban célom, hogy hivatalos legyen az együttes létezése állandó, bejelentett muzsikusokkal. A próbajátékokra nagyon sok jelentkezést érkezett, akikből már ki is választottuk a legtehetségesebbeket. Örülök, hogy régi és új tagok is jelentkeztek, akik között nagyon sok a fiatal. Szükségem van arra a biztonságra, amit ez az együttes nyújt, hiszen bárhová megyek, naprakészen próbálhatunk. Lesz állandó karmestere a zenekarnak, akinek a személyéről még nincs döntés, de számos vendégkarmestert is meghívok majd. Nem mindig én lépek majd fel az együttessel, hanem vendégművészek is. Az zenekar attól is különleges lesz, hogy több műfajban kell majd helytállnia. Egy azonban biztos, látva a felkéréseinket nagyon sok közös munka vár ránk.
A PORT.hu ajánlja: Mága Zoltán Budapesti Újévi Koncert 2016