Antal Nimród Los Angelesben forgatott horrorja az amerikai mozikban péntektől fut, de már itthon is levetítettek egyszer a Titanic fesztiválon. Elhagyott szoba címmel csak júliusban mutatják be a magyar mozikban, és a netre is még csak a kamerás verziója került fel ma. Addig is tehát marad a kritika.
Én már rohadt sokszor láttam Antal Nimród (vagy inkább Nimrod Antal) új filmjét, az Elhagyott szobát. (Vagy inkább a Vacancyt). Többször ment az RTL Klubon, meg a Tv2-n és mintha már a Duna Televízió is leadta volna, valamikor késő este. Tele vannak vele a torrentoldalak. Mindig van belőle pár a videótékában. Sőt, akciós a Tescóban.
Szerintem már mindenki látta, aki hajlandó megnézni álarcos-konyhakéses-visítva menekülős horrorfilmeket. Biztos megvan. Ez az, amelyikben a pár már elhidegült egymástól, mert nem tudják feldolgozni, hogy meghalt a gyerekük. Letérnek az autópályáról. Lerobban a kocsijuk. Nincs térerő. Megszállnak egy lerobbant motelban, ahol sűrű, barna víz folyik sikoltva a csapból. Néma a telefon. Aztán jönnek az álarcos emberek, irdatlan nagy késekkel. Ráadásul mindent filmre vesznek, sőt VHS-re mert a videókazetta már önmagában rémisztő 2007-ben.
De hőseink nem adják fel, sőt érzik, hogy a megpróbáltatások újból összehozzák őket. És ezt még ki is mondják. Vértől mocskos arccal smárolnak két támadás közt. Aztán meghal egy kopaszodó mellékszereplő, hogy végre tétje is legyen. Félelem, adrenalin, rohanás, és az álarcos gyilkosok valahogy mindig tudják, hogy mikor nem illendő betörni az ajtót. Amikor a férfi és a nő suttogva összebújnak, hogy az én hibám, nem is igaz az enyém, én hú, de szeretlek, együtt kijutunk innen és minden olyan lesz mint rég. Aztán megint jönnek a késekkel.
Mert hogy ez egy amerikai film, sőt igazi hollywoodi stúdiótermék. Semmi magyarkodás, a gyilkos nem Pick-szalámival támad és nincsenek benne fehér lovon ülő meztelen nők sem.
Ennek ellenére a Vacancy a késsel berontó őrültekkel operáló horrortoposzok kifejezetten versenyképes újrafeldolgozása. A statiszták nagyon lelkesen sikoltoznak, a díszletek jók, a hangulat ugyan nem eredeti, de mégis szinte érezni a hotelszoba függönyébe ívódott por nehéz illatát, meg a kisvárosi sorozatgyilkosok szájszagát. Jó vágások, kiszámítható, mégis rémisztő fordulatok, garantált a görcsösen karfába kapaszkodó rémület. Plusz Kate Beckinsale latexmelltartó nélkül is meggyőző.
Az más kérdés, hogy pár év múlva az ilyen filmek rendező nélkül szoftveresen készülnek. Rárakják a 8 milliméter filtert, pár Hitchcock-layert meg némi Sikoly-effektet és már renderelhetik is.
De addig is mindenki menjen, és nézze meg a Vacancyt, még ha a magyar premierre júliusig is kell várni, a stáblista alatt pedig majd énekeljék el a himnuszt, mert Lugosi Béla óta először készített magyar filmes nézhető horrorfilmet Hollywoodban. Antal Nimród sok év óta az első magyar rendező, aki rájött, hogy nem csak két fajta film létezik: olyan, amiben az ember nagyon megvalósítja magát, de csak a Magyar Mozgókép Közalapítvány bizottságának tagjai és néhány filmesztéta képes végigülni, meg olyan, amiben szerepel Gesztesi Károly, és a sztoriba sikeresen belepréselték vagy harminc szponzor logóját.
Egyébként is így megy ez Hollywoodban. Először az ember megtanulja, hogyan kell termelni a gépsoron, és ha már rutinosan megy a fröccsöntés, akkor talán rábíznak egy szerzői filmet is. Guillermo Del Toro is egy horrorral kezdte Amerikában.
