Daniel Young filmje furcsán kilóg a 2009-es Magyar Filmszemle felhozatalából. Kicsit magyar, kicsit nem - de inkább nem, mondhatjuk akkor, ha nem vesszük figyelembe a stáblistán nagy arányban feltűnő magyar neveket.
Amerikai gyökerek
És hát miért is kéne figyelembe vennünk? A "nem magyar" sajnos itt jó értelemben használandó: a film thriller, a műfajnak meg itthon nem túl sok hagyománya vagyon, a forgatókönyv pedig a rendező, az amerikai származású Daniel Young munkája. Érződik a filmen az amerikai filmes gondolkodás, iskolázottság, ami, valljuk be, itt kifejezetten jól jön, hiszen ki tudna a hollywoodiaknál korrektebb, szabályszerűbb thrillert készíteni? Ebben kétségtelenül ők a legjobbak. Hogy a Szobafogság (Pinprick) mégis miért nem szabályszerű s nekünk mi a problémánk vele, arra még visszatérünk.
Hozott anyag
Young tehát a texasi Austinban sajátította el a filmes mesterség alapjait, s most magyarországi barátságai-kapcsolatai révén adódott, hogy itt forgassa a thrillerét. Hozott azért magával két angol színésznőt, Rachael Blake-et és Laura Greenwoodot, két főszereplőjét. Blake-et egyébként mi is ismerhetjük, többek között Az idegenből vagy a Kisiklottakból (rám a legnagyobb hatással a Lantana-beli alakítása volt). A tizenhat éves Laura Greenwood Blake filmbeli lányát alakítja, nem is akárhogy, Nagy Ervinről meg amúgy is tudjuk - kábé a Nincsen nekem vágyam semmi óta -, hogy nemcsak színpadon erős a jelenléte.
Referenciális thriller
A kislány egy férfit rejteget a szekrényében, ez az alaphelyzet. Igazából egy férfit őriz, tetszeni akar, vacsorát visz, kifesti magát, lengén öltözve illeg hét négyzetméteres felségterületén. A férfi akcentussal beszéli az angolt, néha egy-egy magyar mondat el is hagyja a száját. Az ajtón kívüli világ főszereplője, az anya nem érti lánya egyre irracionálisabb viselkedését. A helyzet egyértelműen nem tartható fenn sokáig, annál is inkább, mivel a férfi egyszercsak kilép az ajtón. A helyzetek egyre rizikósabbak, a viszony a lány és a férfi között a lány számára annyira kiismerhetetlen, hogy nem képes kezelni az ebből adódó feszültséget. Ekkor a férfi kilép a házból, s kívülről közelít: megismerkedik az anyával, s máris ripsz-ropsz, újra ott lakik, immár hivatalos formát adva folytonos jelenlétének. S amikor már az anya sem képes tagadni fizikai vonzalmát a férfi iránt, megindul a háború.
Szándékos vagy nem, számos filmelőzményre való utalást találhat a néző, ha figyel - ilyen lehet a Ragyogás bozótos üldözés-jelenete a film végén vagy maga a réses szekrény, ami a Kék bársonyból ismerős. A hiányérzet azonban egyre égbekiáltóbb.
Félelem nélkül
Storyboard ide vagy oda - bár a fényképezés valóban erős oldala a Szobafogságnak -, a suspense elmarad. A klausztrofób családi/szerelmi thrillerek igazi feszültsége, amely szinte szétrepeszti a falakat - mint amilyen mondjuk a Gázláng vagy a Temetetlen múlt -, csak nyomokban található meg itt. Pedig az idegen konstans, egyre fenyegetőbb közelsége igenis komoly félelemforrás lehet, a lehetőség mégsincs tökéletesen kihasználva. A színészek remekelnek, a helyszín tökéletes - mi mégsem félünk, nem mintha ez kéne legyen a film kizárólagos célja. Ám a családi dráma thriller-keretbe foglalva szintén átélhetőbb, ha erős jelzések segítik a nézőt megérteni, mi nincs nagyon rendben a fenyegető idegen körül, s belül, a családban. Pedig nagyon jól indul a film, gyönyörűen épül a szerkezet, aztán egyszerre nem bomlik, aminek tovább kéne bomlania.
Kinek ajánljuk?
- Aki kedveli az erős színészi játékot.
- Aki szereti Nagy Ervint a vásznon látni.
- Aki nem bánja, ha egy rendező indokolatlanul áthágja a műfaji szabályokat.
Kinek nem?
- Aki a thriller legnagyobb mesterein nevelkedett.
- Aki nem szereti a gyenge befejezéseket.
- Aki csak a szinkronizált filmeket preferálja.
4/10
