Az Újabb parajelenségek daraboka töri a folytatásokról kialakult mítoszt: nemcsak sztoriban gyengébb, mint az elődje, de látványban is alulmúlja. Poénkodó operatőr és több szólamban hörgő, testrabló szellem helyett csak egy béna medencetisztító robotot kapunk.
Nem értem a Paranormal Activity-filmek körüli felhajtást: ezek a poszt-Blair Witch korszak legunalmasabb kézikamerás horrorjai, ahol még az első ajtócsapódásra is legalább egy órát kell várni. A spanyolok bezzeg a 2007-es [Rec]-ben és a folytatásában is odatették magukat: ott aztán volt minden, tűzoltóbaltás zombiaprítástól kezdve vért okádó, megszállott kisgyerekekig (oké, Balagueróék 15 ezer dollár helyett 1,5 millió euróból költekezhettek), itt viszont egy félóránként kaparászó, láthatatlan izén kívül a világon semmi félelmetes nincs.
A folytatások mindig rosszabbak az első résznél, de cserébe legalább látványosabbak. Ez az Újabb parajelenségekre már egyáltalán nem igaz. A film ugyanolyan álmosító tempóban halad, mint az elődje, és sajnos az egyetlen feszültségforrást, a remegő kezű wannabe-operatőr látószögét is lecserélték a kísértetház biztonsági kameráinak összevágott képeire. Ami lehet, hogy egy-két alkalommal még torokszorítóan izgalmas (leginkább annak, akinek ez az első horrorfilm-élménye) de amikor már huszadjára mutatják a medencéből éjszaka magától kimászó víztisztító porszívót, a moziközönség szívroham helyett inkább röhögőgöcsöt kap.
Ezek után már érthető, hogy az első rész író-rendező-operatőre, Oren Peli már semmilyen formában nem akart részt venni a folytatásban. A Paranormal Activity 2 vérszegény sztoriját Michael R. Perry fércelte össze, aki korábban olyan misztikus sorozatokban volt társszerző, mint a Millennium és a Holtsáv. A tévés múlt lehetett az oka, hogy az Újabb parajelenségeket egyszerre próbálta előzményfilmnek és folytatásnak beállítani, de egyiknek sem lett túl meggyőző. A főszereplő az első részből megismert Katie húga, akit már 5 éves korában is zaklattak a démonok. Veterán horrorrajongóknak már a trailerből kiderül: igen, a kiságyban alvó fiúgyerek a tét, viszont a kölyök nevetséges levegőben rángatására felépített szellem-eredettörténet akkora bárgyú kliséhegy lett, hogy még elspoilerezni sem érdemes, hogyan illeszkedik ez az egész a korábbi filmhez.
Egy béna sztori persze jó szereplőkkel még menthető lenne, sajnos itt ez sem jött össze. A netes démonologóiában elmélyedő tinilány karaktere még nagyjából elmegy, a félőrülten sivalkodó anyuka és a karót nyelt apuka viszont szörnyűek. Nagyon hiányzott a filmből az első részben leszúrt vicces texasi sráchoz (Micah Sloat) hasonló figura, aki ha épp nem seggest ugrik a kerti medencébe, akkor szexista poénokat szór, mint minden férfi, ha kamera kerül a kezébe és egyedül marad egy nagy mellű nővel egy hatalmas házban.
A második rész szellemvadász hőse viszont egy humortalan, érzéketlen és fafejű családapa, akiért egy másodpercig sem aggódunk. Sőt kifejezetten azért drukkolunk, hogy csapja már fejbe serpenyővel egy kóbor poltergeist, legalább végre történik valami. De ebből a filmből még a kísértetjárást is kispórolták, ajtócsapkodó és tányérdobáló szellem helyett be kell érnünk pár harapásnyommal, meg azzal a nyomorult medencetakarító robottal. (3/10)
