Már megint bérgyilkos a szomszédom

Ha nem is aratott kirobbanó sikert, a 2000-ben bemutatott Bérgyilkos a szomszédom című maffia-komédia azért elegendő szimpatizánst szerzett magának, hogy a szorgos filmkészítőkben felmerüljön a folytatás gondolata. És ha már lúd, legyen kövér alapon a gondos producerek négy év elteltével egy újabb poén- és vérontás erejéig össze is toborozták mind egy szálig az eredeti szereplőgárdát.

A furcsa páros, az ügyefogyott és üldözési mániában szenvedő fogorvos és a varázsütésre konyhatündérré változott bérgyilkos kalandjai folytatódnak. A közös ellenség, aki a békés hétköznapok élvezetében mindkettőjüket megzavarja, régi ismerősünk: a Gogola-család feje, maga a rettegett Laszlo személyesen, akinek első dolga, hogy a börtönből való szabadulása után szeretett fia, Yanni gyilkosai nyomába eredjen.

Mivel a vígjátékoknak arról a viszonylag egyszerűbb, de annál népszerűbb fajtájáról van szó, melyben a debilitás a poénok fő forrása, nincs is más dolguk a szép számmal összesereglett, jó nevű színészeknek, mint elsajátítani a szerepükhöz leginkább illő grimaszokat, és a lehető legsűrűbben megvillantani azokat.

Aligha meglepő, hogy mindannyiuk közül az image-módosításon dolgozó Bruce Willis a legaktívabb grimaszoló: a jó útra tért macsó bérgyilkos szerepében hol kedvenc háziállatának elvesztése felett kesereg szívszaggatóan, hol saját főztjéről tart beható kiselőadást.

A hülyeség a Jóbarátok című tévésorozatból ismert Matthew Perry-nek sem jelent különösebb akadályt: a szerelemtől elvakult fogorvosként a világ legtermészetesebb módján tudja például egy telefonbeszélgetés kedvéért altatásban hagyni szerencsétlen paciensét, akit ezek után csak a rohammentősök tudnak visszahozni az életbe.

Az efféle gegek, ha nem is tartoznak a nevettetés legkifinomultabb eszközeihez, de legalább elég gyorsan követik egymást ahhoz, hogy ne legyen alkalmunk komolyabb ellenállást kifejteni. Ahol nem segít egy pontosan időzített hasra-esés, vagy egy jól irányzott fintor, ott a szóvicceken a sor.

Külön öröm számunkra, hogy a rettegett maffiafőnök, Laszlo Gogolak jóvoltából a csupa olasz és orosz akcentusú keresztapa mellett végre egy magyar gyökerekkel bíró bűncézár is bemutatkozhatott a nemzetközi mezőnyben. Annál is inkább büszkék lehetünk honfitársunkra, mivel a film legjobb szóviccei - az olyan aranyköpések például, mint a "tedd bulldoggá!" vagy a "meglepetézek" - a mi nyelvzseni Laszlonktól származnak.