Ennek egyszer már elkészült a folytatása, Terhes társaság címmel adták a mozik, és nemcsak a rendező (Todd Phillips), de a főszereplő (Zach Galifianakis) is a Másnaposokból érkezett. Ráadásul a Terhes társaság is arra a félreértésre épült, hogy csakis móka és kacagás származhat abból, ha Galifianakis jóllakott óriáscsecsemőként teszi-veszi magát, mint aki valami rejtélyes stand-up komikusi betegségben szenved. Nem szeretnénk nagyon fanyalogni, mert harmadszorra már az sem az igazi, úgyhogy ezúttal inkább a tényadatokra szorítkoznánk. Tehát: a Másnaposoknak a mellékelt ábra szerint a Másnaposok 2. a folytatása, és a folytonosság érzetét erősíti, hogy az immár sokadszorra visszatérő Galifianakis mellett majdnem hiánytalanul felsorakoznak az első részben megismert jómadarak. S ha már az állatvilágnál tartunk, Todd Phillips sikerre kárhoztatott új filmjében egy újabb frenetikus ember-állat közjátéknak lehetünk tanúi. Bár ezen a fronton a Terhes társaságot aligha lehet felülmúlni, hiszen az "önkielégítés kutyussal volánnál" a vígjátékkészítés megismételhetetlen csúcsa, de az orálisan fixált dílermajom és Zach összehangolt játéka így sem sokkal marad el a csúcsbeállítástól. A Las Vegast váltó Thaiföldről is csak csupa jókat lehet mondani: a térség utoljára talán Sylvester Stallone John Rambo című klasszikusában volt ennyire elemében. A két film humor és emberábrázolás terén is rokon, bár, ha az emlékezetünk nem csal, Stallone filmjében állhatatos humortalansága ellenére is több volt a komikum, mint a két Másnaposokban együttvéve.
