Aki látta a Nevem, Joe-t, ha szeretni akarja Ken Loach aktuális filmjét, javaslom, felejtse el az előbbit. Első pillantásra ugyanis egészen különböző karakterű filmek kerültek ki a rendező keze alól. A Nevem, Joe realista kegyetlensége, az angol munkásosztály függőségeit megéneklő dráma a szenvedés legmélyebb bugyraiba engedett bepillantsát. Ehhez képest az Ae fond kiss mintha csak egy kis melankolikus felhangokkal ellátott szerelmi történet lenne. A második pillantáshoz már egy másfajta szemszögre van szükségünk.
Mi lenne az ideális megfelejője egy Rómeó és Júlia történetnek - manapság? Naná, hogy faji különbségekre alapozva lehet bármely utcasarkon talán még a shakespeare-inél is vérengzőbb történetet találni. Hogy Loach filmjének nem a családok egymás lemészárlásába torkolló tragédiája a vége, köszönhető ez Paul Laverty forgatókönyvírónak - Loach rendszeres társszerzőjének -, aki olyan karaktereket formált, amelyek természetéből sokkal inkább következik a hősies szenvedés, mint az ököl használata. A történet épp azáltal lesz emberséges, ugyanakkor nem lila happyend-ízű, hogy dialógusai jól megírtak, helyzetei valószerűek, karakterei pedig hihetően életszerűek.
Az első generáció pakisztáni bevándorló és a fehér tanárnő története valahogy így igazi, Loach nem is arra akarja felhívni a figyelmet, mint a Nevem Joe esetében, hogy "vigyázat, mert ti is így végezhetitek", hanem arra, hogy "vigyázat, mert mindez még a dolog szebbik oldala". Azzal, hogy megment egy párt, de megmutatja mindazt a kálváriát, amit a családjukban, a munkájukban végigszenvednek, azt ábrázolja, hogy ez történik akkor - amikor még csak nem is történt semmi. Még. Mi lenne, ha főhőseink kevésbé intelligensebbek lennének, olyan családok sarjai, akik vérszagra gyűlnek, ha más bőrszín kerül a közelikbe? Itt "csak" családok, szülök törnek meg, évszázados tradíciók kérdőjeleződnek - puszta rugalmatlanság - és a kirekesztés hagyománya (!) miatt. Itt illeti dícséret a hitelesség többi fontos megteremtőjét, a színészeket, akik az első ránézésre banális történetet is valóságként képesek átadni, úgy, hogy minden pillanatban érezhető, itt egy "ügyről" van szó, amit ők legnagyobb tudásuk szerint képviselnek. Loach filmje igencsak aktuális most hazájában, és persze nem csak ott. Köszönjük, az üzenetet vettük mi is.
