A megboldogult kilencvenes évek elejének kikerülhetetlen üdvöskéje volt a mosolygós Meg Ryan, korának romantikus vígjátékainak elengedhetetlen szereplője, aki bearanyozhatja a hétvégénket.
Péntek: Előjáték egy csókhoz (1992)
A boldog fiatal pár esküvője napján egy váratlan vendég fenekestől felforgatja az életüket. Egy öregúr, akit senki nem ismer, egyszerűen besétál az ünneplő násznép közé, odalép a menyasszonyhoz és megcsókolja. Egy csók talán még nem lenne olyan nagy baj, de ennek a csóknak a következményeként a fiatalasszony és az idős férfi személyisége egyszerűen testet cserél az újdonsült férj legnagyobb bánatára. Az ifjú férj, aki minden követ megmozgat, hogy visszacsinálja az ijesztő személycserét, megkeresi az öreg lányát, akitől megtudja, hogy az apja halálos beteg, és esze ágában sincs visszatérni menthetetlennek ítélt testébe...
Romantikus fantasy film – ez volna az Előjáték egy csókhoz műfaji besorolása, ami azért különös kategória. A film egyébként egy 1988-as színdarab feldolgozása, ami filmes létét elsősorban a rendkívül sikeres 1990-es Ghostnak köszönhette – abban az időben mindenki szellemes szerelmesfilmet akar csinálni vagy nézni. Meg Ryan partnere itt a még fiatal és bohó Alec Baldwin, de a nagyszájú Kathy Bates is feltűnik egy kisebb szerepben. Nem állítom, hogy filmtörténeti klasszikusról van szó, de kedves, érzelmes darab, és nagyon jó a zenéje – például rögtön Debbie Harry-vel nyit.
Szombat: A szerelem hullámhosszán (1993)
Tökéletesen leképezi a kilencvenes évek elejének hangulatát a film: karrierjüknek élő egyedülálló szülők, nagyvárosról nagyvárosra járó történet, egy új amerikai életérzés. Hősei boldogtalanok, de nem reménytelen az életük. Karácsony este a rádióban egy talk-show műsorvezetője álmokról, vágyakról, kívánságokról kérdezi a hallgatókat. Egy seattle-i kisfiú betelefonál és az édesapjának kér segítséget, aki felesége halála óta magányosan neveli őt. nők százai ragadnak tollat és írnak az apukának, aki ugyebár nem más, mint Tom Hanks, és köztük van egy újságírónő is – ez pedig Meg Ryan -, aki ugyan kapcsolatban él, de úgy érzi, hiányzik valami az életéből.
Az A szerelem hullámhosszán a Meg Ryan-Tom Hanks duó második közös filmje a három közül, és az egyik legsikeresebb egyben, noha a két főszereplőnek összesen vagy két perc közös játékidő jut, és a rendező-forgatókönyvírónő Nora Ephron (aki egy másik meg Ryan siker, a Harry és Sally írója is egyben) érdeme, hogy mégis úgy emlékszünk a filmre, mintha végig együtt lettek volna. A női főszerepet eredetileg a kor másik üdvöskéjének, Julia Robertsnek szántak, majd felajánlották Kim Basingernek is, aki az egész sztorit röhejesnek találta, és így jutottunk el Ryanhez, aki tökéletes választás volt.
Vasárnap: Nők (2008)
Stílszerű, hogy az egykor oly népszerű színésznő egyik újabb, ha úgy tetszik, késői darabjával búcsúztatjuk a hetet. A film tulajdonképpen egy remake, az 1939-as. Az asszony című, kizárólag női szereplőkkel készült vígjáték újragondolása – és meglepő módon a régi mű minden gondolata most is aktuális, pedig mennyit változott a nők helyzete a modern társadalomban. A film készítői az eredeti, fekete-fehér mű előtt rengeteg utalással hajtanak főt, amit leginkább a ruhák és berendezési tárgyak színkódjaival értek el.
Mary – az volna a most már kissé renovált Meg Ryan - boldognak hitt élete váratlan fordulatot vesz, amikor szembesül férje hűtlenségével. Minderről a barátnők is tudomást szereznek, ki így, ki úgy áll a történtekhez. Mindenki más tanáccsal, ötlettel rukkol ki, hogy mit tegyen ebben a helyzetben. Mary legjobb barátnője, a magazinszerkesztő Sylvia (Annette Bening) viszont kipletykálja az újságjában a problémáit. Árulása rádöbbenti Mary-t arra, hogy át kell értékelnie eddigi kapcsolatait. A társaságnak hátat fordítva elutazik az anyjával és a lányával egy kis lazításra. New Yorkba visszatérve elhatározza, hogy rendezi az ügyes-bajos dolgait.
