A cím lefordíthatatlan (ki is akarná és mire) szójáték, egy világszerte ismert közmondás (az idő pénz) kicsavarása, ugyancsak ismert jelentéstartalommal: hol a kassza. Idáig rendben van, a kaszsza egyenes, a matéria nemes. Ismertem egy embert, aki szerint H. G. Wells irodalom, mindig nagyot köszöntem neki, előre, mert följelentette a szomszédját, engem meg nehogy.
Ez egy műfaj, komolyan, figyelem jó ideje, Hitchcock a névadója, miért nem játsszák a Vertigót, bár abban minden egészen másmilyen volt. Mennek a vásznon a csákeszek, vagy másznak (mászmúvi), és attól kell félni, hogy leesnek. A mellékalakok legtöbbször leesnek, ezt a jelenséget a szakirodalom elhullási aránynak nevezi, a jók bár megcsúsznak, ilyenkor számos kövecset, kavicsot lesodornak a rúgkapáló lábukkal, s mi, nézők hülye hada, a hullás idejéből egy voltaképpen pofonegyszerű képlet segítségével (profik fejben, én gépen) számoljuk ki a szakadék mélységét és a kapitány életkorát. Milyen kapitányét? A jó kapitányét, természetesen. Nem tudom, föltűnt-e kedves önöknek, hogy a rosszak mindig másik úton mennek. A filmbéli tróger lehet akkora tériszonytól sújtott alak, mint ide Lacháza (függőlegesen), bánja kánya, neki úgysem kell átkelni a szurdokon. Mozgólépcső viszi vagy taxi, befizetik a rokonok. Erről szól Az időgép, ha nem is annyira, mint A gyűrűk ura. Apropó, a múlt héten láttam a szexfilmváltozatát, mióta az utcánkban megnyílt az Anal Canal + Video Palace, azóta eléggé naprakész vagyok, csak sajnos a szomszédok már a nyitás másnapján följelentették őket, így az utcai kivetítőt le kellett szerelniük, pedig már lepacsiztam Tecával, hogy elhozzuk az anyjáéktól a hokedlit, és az utcán nézzük a vébét, ebben a melegben: esténként. Több elmesélnivaló Az időgép című irodalmi adaptációról nemigen jut eszembe, csak még annyi, hogy a mondott műintézetbe megjött már a Szüzek a mosodában 2. is, de nem lehet kölcsönözni, mert mindig kiveszi előlem valaki, én a szolfézstanárnőmre gyanakszom. Ez is irodalmi adaptáció, a családon belüli erőszakról szól, a főhős így szól a főhősnőhöz, hogy: hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen föl a padlásra. Fölviszi, képzelhetik, hát nem azon kell izgulnia az embernek, hogy most leesnek-e vagy fönnmaradnak? Nekem a szöveg is ismerős, biztos az 1-ből van, azt se láttam, bár kivettem, de már annyira agyon volt játszva a kazetta, hogy nem lehetett látni rajta semmit, pedig mesélik, a hattyú a legjobb benne, de lehet, hogy hat tyúkot mondtak, bár nem valószínű, hisz a mosoda címerállata a hattyú (vö.: patyolat, moziban: A Patyolat akció és A Patyolat páncélos) konkréten egy hattyú és nem hat. A szüzességé viszont az egyszarvú, nos, amikor azok ketten, nem bánom, a baromfiudvarral, de kár, hogy nem láttam, mint ahogy az is nagy kár, hogy Az időgépet meg láttam, mert az iszonyú.
1890-ben járunk, New Yorkban. Az emberek keménykalapot viselnek, és esik a hó. Már ebből rájöhet a dramaturgiában kellőn jártas néző, a hős nem fog leesni. Mert mindig úgy van, hogy az egyik leesik, a másik megússza, a hót (havat) nem siratja senki, ha meghótt. Ennyire bonyolult mesével azért a film készítői nem operálnak. Jobb is, hogy nem operálnak, bár az orvosokról is annyi rosszat hallani. New York a hóesésben pont olyan ebben az idei moziban, mint a napsütötte London az 1965-ben készült Mary Poppinsban, ami ugyancsak egy irodalmi adaptáció, de legalább énekelnek benne szépen. (Mit gondolnak, kölcsönözhető az utcánkban egy szabadszájúbb verziója?)
Ilyetén módon a főhős, Guy Pierce (legalább rövid a neve) játékát, ha kulisszahasogatónak nevezzük, méltán, messze járunk az igazi igazságtól. Ez ugyanis némi szépérzékről, nota bene: ízlésről árulkodik így. Magyarul Guy, a kujon olyan rondának találta a XIX. század végi világvárost megjelenítő díszleteket, hogy játékának erejével kívánta lerombolni azokat. Még szerencse, hogy Guynak nincsen időgépe, mert zsupsz, elröpülne a második ezredfordulóra, és ő lenne Uszáma bin Guy Ládin. A film készítőinek totális alkalmatlanságát bizonyítandó Guynak nagyon is van időgépe, mégsem lesz belőle Uszáma, ami ugye logikai képtelenség, az ilyesmik elkerülésére tartják a stábban a szkriptest, fölírja, hogy a hős az első jelenetben mezítlábas Marlborót szív, hülyeség lenne, ha az utolsóban egy mentholszipkával játszana vissza, hacsak nem fejlődésregényről van szó, mint Az időgép esetében. Az bizony az, ezért nem is cigarettáznak benne, ami érthető, legfeljebb néha-néha egy szivart, Havannát. Nem, majd Miskolcot.
A misztikus hangzású filmes foglalatosságok közül megmondtuk, mit csinál a szkriptes, de ki a best boy? Hát nem Guy, az biztos, ő annyira rossz, hogy föl se tűnne, ha átraknák Sandra Bullock valamelyik filmjébe.
Arról szól a film - elmesélni se dicsőség, ne higgyék - hogy a mulya tudósnak lelövik a menyasszonyát, ezért csinál magának egy időgépet egyenletek által (orvosi változata Egyenleten át címmel ment, szokvány unalom az is, nálunk kölcsönözhető, ápolónőszex, suliszexszel fűszerezve: pikáns), és visszatér a lövés előtti órákba, de nincs szerencséje, így a magunkénak érezhetjük, úgy jár, mint mi a moziválasztással, hátha ettől majd jól neki szurkolunk. Juszt se, bár őt lőtték volna le az elején, a nője biztos nem bírta volna föltalálni az időgépet, maximum megtanult volna főzni, mi meg néznénk a Nagy zabálás 2-t. Van ám az is videotékánkban! Sajnos nem az egész, csak azok a jelenetek, amelyekben Andrea Ferreol látható, de nem baj, a többi szerintem is unalmas, érdektelen. Az időgép meg rossz. És nincs az a tudós, aki megjavítsa (megjavítja?): egy kupac szemét, bár valami pozitív üzenettel akartam zárni a soraimat: tormás kolbász.
