X ül a monitor előtt, és filmkritikát ír 103 percen át. Eleinte lendületesen halad, aztán egyre többet gondolkozik, feláll, járkál, keres valamit a hűtőben, visszaül. Megint sokáig gépel, aztán abbahagyja, töpreng, a közérthetőség kedvéért időről időre megosztja gondolatait a helyiségben tartózkodó Y-nal. Néhányan (Z és még pár ember) kívülről csendben figyelik a lassan csordogáló cselekményt, ők a nézők. Végül X meghasonlik önmagával és Y ellen fordul.
A fentiekkel egy minimális történésre kárhoztatott nagyjátékfilm paraméteres jellegét kívántam szemléltetni, azt az elbizonytalanító érzést, amikor az ember megáll a világhírű, de modern festő képe előtt a múzeumban, és próbál okosakat gondolni a hófehér vászon láttán. Nagyjából erről szól egyébként Yasmina Reza "Művészet" című egyfelvonásosa a Katonában.
A velejéig sznob kritikus - például Z - kedvére elterpeszkedik a moziszékben. Végiggyönyörködi a csodásan fényképezett sivatagot, felidézi Gus Van Sant eddigi munkásságát a Drugstore Cowboytól és az Otthonom, Idahótól a hollywoodi kasszasikerekig (Good Will Hunting, Psycho-remake), és elismerően csettint: a jó öreg Gus ismét bebizonyította, hogy nem a buksza számít, 14 dollárból is lehet nagyot alkotni! És igaza van. Itt egy kiváló Gerry (Casey Affleck) és egy Oscar-díjas Gerry (Matt Damon), akik írtak egy képeslapnyi forgatókönyvet, tíz perc alatt bevágták a szöveget, máris foroghat a gép. Nagyszerű ez a film.
A rosszmájú kritikus - és még pár ember - szintén felidézi Gus Van Sant eddigi munkásságát, és nem érti, hogy miért kell untatni a nézőt egy független filmes nosztalgiakísérlettel. És igaza van. Gyaníthatóan lesznek olyanok, akik megbánják majd, hogy a sor közepére vettek jegyet, amikor a kamaradarab két szereplője már negyedórája nem szólalt meg, csak zene nélkül megy, mendegél, megy, mendegél a homokban. Te, ez a Matt Damon nem ilyen jópofa ürge volt?
E szerteágazó gondolatmenetből is kitetszik talán, hogy miért adtak a nagy amerikai lapok túlfizetett elemzői összesítésben 4-es alát Gus Van Sant legutóbbi dolgozatára. Az elgondolkodtató és az unalmas közti vékony mezsgyén egyensúlyozik ez a film, s a nézők feje vérmérséklettől függően billenhet egyik vagy másik irányba. De mindkettőt Gerrynek hívják.
