A Miss Pettigrew alkotóinak nincs nagy napja. Filmjükben végig benne van a lehetőség, hogy lecsapják a magas labdákat, de nem teszi. Kapunk tehát egy rossznak nem nevezhető, de nem más, mint egy középszerű mese.
Hiszen hogy miként lesz a rút kiskacsából szép hattyú, már tudja mindenki. A körítést kell hozzá megtalálni egy szőke szépségben, aki az ujja köré csavarja a férfiakat, és a II. világháborúban.
Delysia Lafosse (Amy Adams) ugyanis igazi wannabe énekes-színész és mifene Londonban, akinek eddig nagy és csodás filmekben volt szerepe, apró hiba a dologban, hogy többnyire tömeget játszott. A híres producer fiával persze legalább olyan fontos a jó kapcsolat, mint a bártuajdonos Nick Colderellivel. De a drága lakás és a főszerep a West Enden mit sem ér szerelem nélkül. Ehhez a magvas gondolathoz Guinevere Pettigrew vezeti el, az utcán tengődő nő, aki kegyes csalással (ellopja Delysia névjegyét az állásközvetítőnél) lesz a szőke társalkodónője, s kerül be a magasabb körökbe. A tisztesen megöregedett, ám múltjáról semmit nem mutató idősödő hölgy mintha erre a feladatra termett volna: lelassítani és irányban tartani a hebrencset. S persze elgáncsolni az útjában állókat. Menet közben pedig elfeledkezik - vagy nem akar tudni - róla, hogy a szerelem pikpak őt is utoléri. A szépséges Delysia mellett a rútra fizimiskált Guinevere-reis felfigyel egy férfi, s hattyú módra emelkedhet ki a vasúti pályaudvar koszos világából.
Nem árulok el nagy titkot, ha kiderül, dupla szerelem lesz a vége, a gonosz sznobok pedig eltakarodhatnak. Íme egy világ, ahol az nyer, aki fölvállalja saját magát.
Vannak azért tetszetős sajátjai a Miss Pettigrewnak. Bámulatosan ügyes technikákkal ismerjük meg például a szereplőket, nagy a pörgés is a kezdeti képsorokon, és ez bizakodásra adhat okot. Aztán elhelyezkedve a történetben kezdünk laposodni (valahol a divatbemutatók és a leendő nagy szerelem színrelépésekor). Az itt belépő szereplők sem az igaziak már, hozzá kell szoknunk, hogy a Pettigrewt játszó Frances McDormand hozza a kötelezőt. Amy Adams még a Bűbájban felejtette magát, a többieknek meg nincs sok lehetőségük. Nincsenek jól kidolgozott figurák sem, mindenki csak a bájolgó sznob nagyvilágit teljesíti - nagy adag affektálással és túljátszással. Egy a kivétel, talán csak a később fontos szerepet kapó, későbbi "férfigyőztes" Michael, feltűrt ingujjával, két hajójeggyel a zsebében, igazi szívtipró zongorazseni. Oh, my darling...
Ez marad nekünk a Miss Pettigrewból; a szuper londoni hangulat a '40-es évekből, a rút kiskacsák, macsók és a szőke szépségek, szerelemmel fűszerezve. A savaborsát ezúttal elfújta a szél...
