Michael Cera az utóbbi években kicsit kikopott a mozikból, valószínűleg mostanra túl öreg lett ahhoz a lúzer figurához, akire az eddigi karrierjét építette. Pedig remekül kitalált figuráról van szó, akit filmeken keresztül ugyanúgy hozott, ezzel összekötve egymástól teljesen független alkotásokat, létrehozva a saját kis univerzumát, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szóval az 1988-ban született Cera néhány tévés munka után egyszercsak berobbant a tinivígjátékok világába gyakorlatilag az első filmjével, a 2007-es Superbad - avagy miért ciki a szex? című vígjátékkal.

Greg Mottola igazi korszakos vígjátékot rendezett Seth Rogen és Evan Goldberg sztorijából, ami ugyan tele van altesti poénokkal, de ezeket elnyomja, hogy mennyire szórakoztatóan mutatja be a szex után kajtató lúzer kamaszokat. Michael Cera mellett Emma Stone karrierjét is ez a film indította be igazán, és Jonah Hill is ezekben az években kezdett igazán ismertté válni, köszönhetően többek között ennek a filmnek is.

Míg a Superbad tényleg csak egy szexről szóló bugyuta vígjáték volt, amiben a Michael Cera által alakított nagyon tipikus és nagyon szerethető, mindig kicsit zavarban lévő lúzer karaktere csak egyfajta rezonőrként funkcionált a nagyon harsány Jonah Hill mellett, addig az ugyanebben az évben forgatott Junóban Cera végre teljes értékű főszerepet kapott, és tökélyre tudta vinni a figuráját.

Az első szexről szóló filmre egyébként is nagyon szépen válaszolt a tiniterhességről szóló vígjáték, különösen annak köszönhetően, hogy Cera itt is ugyanazt a szerepet játszotta. A filmbeli partnere, akit egy túl jól sikerült éjszakán véletlenül teherbe ejtett Ellen Page volt, aki akkoriban Ceránál jóval nagyobb sztárnak számított, szóval erre a filmre sem mondhatjuk még, hogy itt ért volna Cera a csúcsra, hiszen ennek a filmnek sem ő volt még a húzóneve.

Viszont nem kellett sokat várni arra, hogy Cera ismét elsüthesse a figuráját, ezúttal már úgy, hogy ő a film húzóneve, és az egész aköré a visszahúzódó figura köré épül, akit kitalált magának. A 2008-as Dalok ismerkedéshez című, ezúttal már nem sima, hanem romantikus vígjáték maradt a kamaszvonalon.

Arról az időszakról szól, amikor két tini kapcsolatában talán a legfontosabb pillér, hogy megegyezzen a zenei ízlésük, és a menőségi rangsorban is aszerint osztják a helyeket, hogy ki milyen zenekarokat ismer és szeret.

Ezúttal Kat Dennings volt a partnere, a film pedig annyira tipikusan mutatja be a kamaszos hévet és bénázást, hogy annak, aki nem bírja ezt a fajta szerencsétlenkedést a szerelmesek között, annak kifejezetten irritáló is lehet. Az ekkor húszéves Cera viszont a korosztályában egészen nagy kultsztár lett a filmnek köszönhetően, sőt a filmnek is lett egyfajta kisebb kultstátszua. Ezt a filmet egyébként most szombaton meg is nézheted az HBO-n, talán ez a legjobb választás, ha meg akarsz ismerkedni Cera életművével, ebben jön ki talán legtöményebben, hogy miért szeretik és utálják rengetegen.

Egy évvel később megpróbált egy kicsit eltávolodni a figurától a felejthető A kezdet kezdete című filmmel, amit Jack Blackkel közösen csinált. Lehet, hogy jót tett volna neki a váltás, hogy kicsit más figurát játsszon, mert az ezután készült gyakorlatilag tökéletes filmjével egyelőre úgy néz ki, véget is ért a klasszikus értelemben vett karrierje.

Michael Cera alig három év alatt a csúcsra ért a 2010-es Scott Pilgrim a világ ellen című filmmel. A rendező a Cornetto-trilógia atyja, Edgar Wright volt, és most sem hibázott. Olyan képregényfilmet forgatott, ami minden kamasz álma: van benne zene, szuperképességek, bandák csatája, érdekes csajok, meg egy lúzer, aki a csúcsra ér.

A jövő hétvégén ezt a filmet is megnézheted majd, nem érdemes kihagyni, simán többször is újranézhető, már csak a filmben is hallható, sokszor kifejezetten a filmhez írt nagyszerű garage rock számok és az egészen egyedi vizuális megoldásoknak köszönhetően.

Úgy látszik viszont, hogy a csendes lúzer karaktere ennyit bírt ki, Cerat ugyanis ezután a film után teljesen elfelejtette Hollywood, pedig tényleg a Scott Pilgrim a legnagyszerűbb alkotás, amiben főszerepet kapott.

Viszont így is szép teljesítmény, hogy sikerült ennyi jól megjegyezhető vígjátékot leforgatnia a legkülönfélébb rendezőkkel úgy, hogy közben igazából végig ugyanazt csinálta.

Próbálkozott azzal, hogy új irányt adjon a karrierjének, 2013-ban játszott egy chilei thrillerben is, de az sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mostanában leginkább csak különféle rajzfilmekben szerepel szinkronhangként.

De nem érdemes elfelejteni a nevét, mert lehet, hogy bő egy év múlva újra tudja indítani a kicsit megfeneklett karriert. 2017-ben jön egy dráma és egy újabb vígjáték is a főszereplésével, sőt az új Twin Peaks egy részében is megcsípett egy szerepet.