Bár annak mondják, a film nem horror. Abban azon élvezkedünk, milyen gusztustalan is az, ahogy fordulnak a belek kifele - itt viszont nemhogy zsigerek, de apró cupákok sincsenek és voltaképp a favorizált halálnem - a lefejezés - is gyors és tiszta dolog (ááá, nyissz, gurul).
A darabot műfajilag mese-thrillerként aposztrofánám. 1799-et írunk, Álmosvölgy holland közösségét az említett lovas ritkítja nagy hatékonysággal. A helyiek szerint nem más ő, mint a hesseni (német) zsoldos, aki még az angolok oldalán nyomorgatta az amerikai népet, mígnem a hős jenkik (mintegy tizenöten) agyonlőtték, hátbaszúrták és lefejezték. Most valahogy mégis visszatér, hogy bosszút álljon - a gyilkosságok kivizsgálása pedig az ifjú New York-i nyomozóra vár, aki meggyőződéses racionalista lévén csak akkor kezd neki az ügynek, amikor tényleg összefut a rémmel. A háttérben persze sötét bonyodalmak és megjegyezhetetlen holland nevek állnak, és az is kiderül, hogy a lovag sem csak úgy, random jelleggel mészárol.
A cselekmény azonban messze másodlagos a látványhoz képest. A sajátos képi világáról ismert rendezőnek, Tim Burtonnek nem csak az elvárható göcsörtös erdő, köd, holdvilág stb. élményt sikerül tökéletesen előhívnia, de a furcsa hollandus közösség sajátos hangulatát is. Utóbbiban nagy szerepük van a jól eltalált karaktereknek és az egyenletesen jó színészi teljesítményeknek is. A nyomozó alakját Johnny Depp élvezetes játéka teszi plasztikussá.
Persze a filmnek vannak hibái, a vége kissé elnyúlik, a nyomozó és a fejnélküli verekedése meg inkább nevetséges, mintsem izgalmas. De mindez nem számít: amikor elődübörög a gonosz, aki elől még a kisgyerekek sem menekülhetnek, és rettenetes kardjával vagy brutális szekercéjével alkotni kezd, az, ha minden pénzt nem is, de a mozijegy árát mindenképp megéri.
