Valami kis természetellenes a nagyon nagy, sőt végtelen természetben, egy torz akkord az isteni szimfóniában, épp csak felbukkan, épp csak észlelhető, nem bánt senkit, sőt, szelíd, mégis hamar kitépetik könyörtelenül, s el is tűnik nyomtalan, elúszik, mint egy narancssárga mentőmellény a horgászparadicsom vizén. Vízben erősek vagyunk, a Deltával leginkább akkor volt tele a sajtó, amikor Cannes-ban versenyfilm volt (micsoda megtiszteltetés), és hát a pólósaink, a kajakosok-kenusok, Cseh Laci.
Valaki megérkezik a disznóvágásra, kezében bőrönd és a mondott mentőmellény, anyja (Monori Lili), annak szeretője (Gáspár Sándor) felismerik, a húga (Tóth Orsi) nem, biztos még kicsi volt. Az ismeretlen okokból elbitangolt jószág (Lajkó Félix) ím visszatért: itt nem lakhatsz, nincs hely. Nem baj, a vízparton apám kunyhója...
Mindazonáltal egy demizson pálinkára szükség lesz a starthoz, az új élethez, s ez módot nyújt, hogy végigtekintsünk a kocsma (a család egy kocsmát működtet, töltögetnek, mosogatnak) közönségén. Tuinvan: az ókori kezdeményezések invokációja és enumerációja egy flakonban. Segítségkérés a múzsáktól, nem nagy ügy, a magyar film derékhada több mint húsz éve tolja ezt a szekeret, akinek három feje van, s mindhármon az alkoholizmus jól azonosítható jegyei mutathatók ki kamerával, és mindhárom fejivel egyszerre néz, az jöhet, munkásruha-kiadás a folyosón balra. Ilyenkor szokás Tarr Béla nevét emlegetni, de egy kezdő is tudna öt másik rendezőt, kapásból. Valahol azt olvastam, "magyar fekete film" - lehet is benne valami. Marketingszemlélet; annyiszor bejött már a fekete. Tény, ami tény, a Róna utca már akkor megmondta, hogy néz ki a proli, megvolt a maga komfortos lepuja, amikor még Lumumba utcának hívták. A múzsák: ruhások, díszletesek, látványtervezők, filmrendezők. A hadak egy füst alatti bemutatása így még kevesebb jókat feltételez, hazaér a trogloditák közé a híres hegedűs, aligha lesz ebből lampionos regatta a végére. Mundruczó Kornél egyenes beszédet ígér, nem lesz itt semmiféle fordulat.
S a - milyen is lehetne: tékozló (ötveneuróssal fizet a pálinkáért) - fiú kimegy a vízre, hogy házat építsen, léccel, szöggel eszkábálja. A vízre. Lánytestvére követi - minden oka megvan rá, felvillanyozza a sosem látott testvér, s az addig övéi (a kocsma népe) közt sem húzná sokáig. Lehet, hogy van másmilyen élet is. A ház épül, s tilos szerelem fakad, a háttérben harsányan brekeg a berek.
Egyik régebbi idevágó mesketénkben ugyancsak egy Mihály nevű férfi folytatott szerelmi alapú al-dunai helytelenkedést. Evvel persze nem állítjuk, hogy Mundruczó a Korda Sándor, Gaál Béla, Gertler Viktor triászt is okkal sorolhatta volna föl az invokációban, továbbá Lajkó Félix sem egy Beregi Oszkár (noha kétségkívül nem sokat beszél). Ám az semmiképpen nem igaz, miszerint annyit változott volna azóta a világ, hogy míg Tímár mindent el tudott intézni a pénzével, s a haza is fényre derült, addig mára Mihail (Lajkó) semmit, s még a közállapotok is romlottak. A szerelem tekintetében pláne megette a fene korunkat, rég még mindent legyőzött, most maximum egy hőemelkedést.
A Delta olyan, mint a Columbo, tudjuk az elején, mi lesz a vége. Ki lesz a gyilkos, s ki az áldozat. Mert az ingerszegény (a brekegés elől kocsmába zárkózó rosszarcúak) közegben állati sorú közösség nem tudja feldogozni a legkisebb eltérülést sem. A legkisebbet, ez fontos, a kocsmai díszszemle szerint a testvérek szerelme felesleges alkotói túlbiztosítás, ezek már attól kést rántanának, hogy valaki egyáltalán nem megdögleni akar itt minél gyorsabban, hanem házat épít, vízre néző ablakkal. Ugyanakkor a testvérszerelmet kétségkívül értik a nézők is. Ahhoz közük van. Arról tudják, hogy az ő gyomruk is nehezen venné be, pedig aláírtak már néhány chartát, s rendszeres látogatói az art kinóknak.
Már ha a világ a delta vagy automata büfé, ahol muszáj háromfejű alkesznak mutatkozni. De ha a világ tényleg delta lenne, érdemes lenne túltekinteni deltaságán, nem teljesen lehidalni attól, hogy mondjuk vízi állatok lakják, s csónakkal közlekednek benne. Ez csak a turistáknak megengedett. Mert csak azokkal fordulhat elő, ha fussa rá nekik, hogy egy szem emberért eltereljenek egy egész gyászmenetet, mert olyan szépen mutat másfél tucat gondola konvojban, ha zúg a nádas. Épp olyan szépen, mint a hűs, ám tiszta vizű forrásnál szomját oltó gímszarvas máshol (nagyanyám falán). Vagy ilyen a mikrokozmosz? Egyszerűen nem ugorhat el előle a szemlélődő, nem fordíthatja el a fejét. Amiért aztán lesz váratlan (úgy értem, dramaturgiailag) villámlás, és rá eső. Egyáltalán az egész vágástechnika az egyszer itt, másszor ott ütemén ring. Pontosabban tegnap ott, máma itt a kétségkívül nagyvonalú időkezelésben.
Mielőtt az összegzéshez érnénk, próbálkozzunk egy megfejtéssel, igényeink szerint olyannal, ami tán nincsen a nóvumként nehezen leltározható bibliai képekbe csomagolva, melyek a film végére úgyszólván egymás sarkára hágnak, az utolsó vacsorától a további étkezési tematikájú idézetekig (a hal valóban kéznél van, helyi versenyző úgyszólván). Mihail megjárván a nagyvilágot, ahol sok nemzetközi fizetőeszközre tett például szert, miért ne feltételezhetnénk, hogy legalább egyszer betért egy moziba is. S ha betért, csakis meghalni térhetett haza, a vízhez. Mert olyan közlemény nem volt még a világon, melyben a csökött többség ne pusztította volna el a halmozottan deviáns egyedeit - szűk környezetünk történelméből számos olyan példát is tudunk, amikor annyi is elég volt, ha valaki olyan országban töltötte emigrációját, ahol később euróval fizettek (a testvéri szerelmet tán még jobban tűrték volna). Ilyenformán Mihail meghalni ment haza, látta a világot, az se jobb, akkor legalább a víz mellett, mert az - feltehetőleg - olyan, hogy foglyul ejt, viszszahúz.
Mundruczó Kornélt kétségkívül rabul ejtette, s ezt szép képekben, izgalmas beállításokban hozta tudomásunkra. Ám megrettenvén attól, hogy rosszul fogadunk egy magánközleményt, pakolt valamit mellé a Bibliából meg valamelyik mélyen demokratikus chartából, amitől olyan lett az egész, mint a delta vad családjának, Gáspár Sándornak, Monori Lilinek és Tóth Orsinak a haja. Festett. Hogy Cannes-ban, ahol például Kusturica szokott nyerni, van erre kereslet, nos, az sem meglepetés. Szeretik a festett keleti holmikat.