Miyazaki történelmi filmje! Hát van még csoda a világon! És nem is kis csoda: a Szél támad valódi animációs varázslat, ami a szíved mélyéig hatol.
Hayao Miyazaki imádja a repülést és a repülőket, lásd bármelyik filmjét: a félig ipari, félig organikus lényeket, léghajókat, csudamasinákat. Utolsó filmje, a Szél támad (Kaze Tachinu/The Wind Rises) egy repülőgép-tervező mérnök életrajza a világháborúk közötti Japánban. Ez az ő első felnőtteknek szóló filmje. És az utolsó filmje egyáltalán: Miyazaki ezzel visszavonul.
Leszáll.
Utolsó repülése megható varázslat. A film két valódi személy életét fűzi egybe, Jiro Horikoshi mérnökét és „Naokóét”, egy fiktív lányét Tatsuo Hori, a „Szél támadt” című 1937-es novella szerzője alapján. A mérnök Jiro egész életében szép gépek építéséről álmodik. Mesterműve a Zero lesz, a könnyű, fordulékony gépcsoda, a japán birodalom első számú vadásza, egy gyilkos. A lány pedig Jiróról álmodik és a szélről.
Miyazaki bizonyára rokon lélek főhősével: ő is szépet alkot, és nem törődik vele, ha félreértik. (Egyszer próbált is megszerezni egy antik Zero gépet, de felesége megvétózta.) A filmet támadta a japán baloldal — „egy háborús gépet dicsőít!” —, a jobboldal — „japánellenes! idegenszívű!” —, és még a nemdohányzók is („túl sokat cigiznek benne!”). Holott a film ereje nem a korszak pontos ábrázolásában rejlik, és határozottan nem holmi japán dicsőséghajhászásban, hanem két élet összefonódásának szépségében és az alkotás gyönyörében.
Szoktál-e repülésről álmodni? Ha álmodsz, nem törődsz vele, honnan jön az erő és miként röptet. Csak felszállsz. Én szoktam, és csodálatos érzés. Belemerülni ebbe a filmbe épp ilyen: elragad, magával röptet, először álmokkal, aztán elszántsággal és kitartással, s a végén szerelemmel és diadallal és tragédiával és háborúval, és szépséggel.
A filmnek van néhány különös vonása. Sok zajt – földrengést, motorokat – például emberi hanggal szimulál. A karakterek még Miyazakihoz képest is stilizáltak; Jiro egyenesen gyereknek néz ki felnőttkorában is, és hallatlanul fura ártatlan képe mögül a szokatlanul mély szinkronhang (eredetiben Hideaki Anno, angolul Joseph Gordon-Levitt). Maga a karakter is különös: magabiztos szélkirályfi, zárkózott, de gyermeki lelkesedéssel veszi az akadályokat. Miyazaki hőseire eddig is jellemző volt az optimizmus – néha sugárzóan –, de Jiro még közülük is kiemelkedik gondtalanságával, ami épp egy valós világban játszódó filmbe olyan meseszerűséget csempész, amire hosszú elemzés nélkül nem mondhatni mást: varázslat.
S ugyanerre rímelve a gyönyörű animációt, a japán múlt megkapó, realisztikus ábrázolását is meseszerű zene festi alá: a rendező ismét, mint mindig, Joe Hisaishit választotta.
A film azért nincs híján az ellentmondásoknak. A fő konfliktus fiú és lány kapcsolatában nyugat felől nézve vajmi kevéssé érthető; a mi világunk fő értéke az élet, az eszelős birodalmi japán társadalomé a kötelességteljesítés volt, mindenáron. S bár történelmi a film, a második világháború előtti japán társadalom őrületét, ami nyugati ésszel szinte felfoghatatlan, nagyon visszafogottan ábrázolja. A milliószoros háborús bűnös Mitsubishi vállalatból csak egy jó légkörű tervezőirodát mutat be. Miyazaki liberális szellemű, és ki is mondta, hogy a filmmel a torz japán történelemtudaton kíván segíteni – de nem harsány. A véleményét képekbe festi. A sok szép Zero romokban füstölög a film végén; ennyi Miyazaki kritikája.
És a Szél támad nyugodt szépsége felülemelkedik a kifogásokon. Tudod, miért ez a film címe? Egy verssor miatt: „Szél támad, kezdj el élni!”
Miyazaki életművének mesterségbeli csúcsa ez a film, úgy animációban, mint írásban, és ha csakugyan visszavonul, karrierje zenitjén teszi. Az öreg mester, hetven fölött járva, állítólag már nem bírja eddigi filmjeinek átlagosan négy éves gyártását, napi 12-14 órás munkatempóját. De az is igaz, hogy ezúttal napi hetet még bírt. És ez itt sorban a hatodik alkalom, amikor bejelenti visszavonulását. Én erősen hiszem, hogy aki ismeri a repülést, az nem hagyja abba jószántából, akármilyen fáradt is. Repülni kell. Miyazaki tudja a legjobban.
