Áll a bál a München körül. Régi mumusaink - név szerint a rendezői üzenet és a történeti hűség - borzolják a kedélyeket ebben a vitában, miközben maga a termék - nevezetesen a film - csak a végén kullog az érvek és ellenérvek hosszú sorában. Pedig Spielberg se nem próféta, se nem politikus (még ha mindkét szerep kedves is a szívének), és a München is csak egy thriller, mint a többi, gyárilag összeszerelt termék, melynek teherbírása sajnálatos módon nem teszi lehetővé, hogy a palesztin-izraeli konfliktus terheit cipelje.
A hetvenkettes olimpia szörnyű tragédiájának (a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet 11 izraeli sportolót mészárolt le Münchenben) újrajátszásából és az ezt követő, kémregényekbe illő Moszad-akció rekonstruálásából - így utólag okoskodva persze - nem is jöhetett más létre, mint valami izgalmas, történelmi peep-show, melyben Golda Meir-től kezdve a palesztin terroristákon és az izraeli Moszad-ügynökökön át a lemészárolt sportolókig mindenki a nagyszabású show-műsor fellépőjévé válik.
A München kínosan úgy fest, mint egy újabb tökéletes első film a terjedelmes spielbergi életműben: Karinthy jó tanulója ismét elsőre vette az akadályt, a vizsga sikerült, s ezúttal az nyert bizonyítást, hogy a rendező a hetvenes évek filmnyelvét is tökéletesen beszéli. Újat aligha mondunk azzal, hogy Spielberg műfajismerete lenyűgöző, technikája virtuóz. Egy ufóinvázió ugyanúgy nem lehet gond számára, mint egy egzotikus nagyvárosi helyszíneken (például az Andrássy úton és környékén) forgatott politikai krimi, a műfajokon túllépve azonban minduntalan megtörik a tempó és elbizonytalanodik az addig pedánsan teljesítő felelő.
Spielberg olyan, mint története főhőse, a Moszad-kommandót vezető ifjú családapa, akiről a csapat rangidőse atyai jóindulattal egyszer csak megjegyzi, hogy ismeri a fajtáját. Az idős kolléga megállapítása célba talál: Avner a csendtől fél, és ez az, ami Spielberget is mindannyiszor megakasztja, amikor hagyná egy pillanatra a virtuóz mozdulatokat másra, és közelébe menne ennek a szabálytalan, szuszogó, izzadó emberi tényezőnek.
Állandó mozgásban tartani a filmet, ehhez Spielberg nagyon ért, ebben a sportágban nincs is nála jobb spíler a világon, amikor azonban ennél többet akar, idegen anyagokat gyúr egymáshoz: fogja a mozgalmas akciófilmet, és hozzáforgat egy zajos tandrámát. A München mesterien kivitelezett epizódjaiban hol az (ezer szempont szerint vitatható) akciót, hol az események (ezer szempont szerint vitatható) szöveges értelmezését kapjuk. Spielberg vélhetően a Föld felnőtt lakosainak szánta a filmjét, mégis úgy diktálnak belénk mindent, mint a csecsemőkbe: egyet az anya, egyet az apa kedvéért.
