Sok mindent el lehet mondani Jude Law-ról, de hogy tipikus urali farkasvadász, azt nem. Hasonló a helyzet az Ellenség a kapuknál című filmmel. Sok mindent el lehet mondani róla, de hogy tipikusan a sztálingrádi csata egy epizódja lenne, azt nem. De Jude Law jó színész, s ami ennél is fontosabb egy szuperfilm esetében, nemzetközi hírű színész, akinek gyorsan fut fel a csillaga a Tehetséges Mr. Ripley óta. Ezért el tudja adni magát urali vadásznak a moziban, de ami ennél is fontosabb egy szuperfilm esetében, a neve el tudja adni a mozit a nemzetközi piacon.
Az Ellenség a kapuknál című filmmel hasonló a helyzet: a szigorú hollywoodi recept - magányos hős heroikus küzdelme, illetve magányos hős személyes párharca az erősebb ellenféllel - bombabiztos hatást jelent, a sztálingrádi csata frissítő díszletet a régi recepthez, együtt a kettő pedig jó üzletet.
Magyarán: ne legyünk balgák bedőlni a látszatnak. Ez egy derék hollywoodi mestermunka, még akkor is, ha a rendezője és a forgatókönyvírója francia, története a II. világháborús sztálingrádi csata egy epizódja, hősei a Vörös Hadsereg katonái, mellékalakjai között Hruscsov bukkan fel, központi figurája pedig egy urali parasztfiúból lett mesterlövész. Ügyes húzás. Amit már nem győzünk unni a szokásos szuperprodukciókban, az itt a szokatlan csomagolástól új erőre kap. Pláne, hogy felnőtt már egy nemzedék a világnak ezen a táján is, amelynek tagjai nem láttak második világháborús filmeket az orosz frontról, de az egész világháború is tán csak Spielberg Ryan közlegényével jutott el hozzájuk mozgóképileg.
Ha nem akadunk el rögtön az elején az imitált sztálingrádi katasztrófánál, meg a külső körítés eleve kudarcra ítélt "történelmiségénél", s azon sem vacakolunk, hogy vajon hogyan történhetett valójában, ha egyáltalán megtörtént, akkor a hazájáért harcoló mesterlövész meg a "leszedésére" küldött német őrnagy fantasztikus párbaja akár izgalmas filmként is nézetheti magát. Csupa jó és még jobb angolszász színésszel az orosz és német figurák szerepében. Jude Law kétségtelenül az Ural legintellektuálisabb képű parasztfiúja, az első pillanattól fogva övé a rokonszenvünk.
Joseph Fiennesnak valamivel könynyebb dolga lehetett elhitetni a szerelmes Shakespeare-t, mint most a szerelmes szovjet politikai tisztet. Nem is hisszük el az aljasságát, őt is szeretjük. Majdnem megszeretjük Ed Harrist is, de abbahagyjuk, mert ő a gyilkos német őrnagy. Hruscsov szerepében Bob Hoskins mellé legszívesebben odagondolnánk Roger nyulat, de ez illetlenség lenne. Inkább az jut eszünkbe, hogy a kulisszák mögött valahol ott kell lennie Mórickának is, ahogy elképzeli ezt az egészet.
