Abel Ferrara filmje elsőként hajózik be a Titanic fesztiválról a hazai mozik mindennapos kínálatába. A Scorsese nyomdokain haladó Ferrara mintegy húsz éve készít filmeket, jobbakat és rosszabbakat, állítólag, mert a hazai közönség ebből szinte semmit sem láthatott, bár a Temetés már megvolt filmszínházakban is, valamint olyasféle csemegék videón, mint például a Mocskos zsaru.
Jelen filmjét a cyberpunk-guru William Gibson novellája alapján követte el, habár inkább baltázta, a látottak alapján. Nem ő az első, aki Gibson-adaptációval fürdik be, már a Johnny Mnemonic sem működött igazánanno, talán nem valók vászonra William virtuálmeséi. Pedig a szereposztás telitalálat: itt van Ferrara régi puszipajtása, Christoper Walken, aztán Willem Dafoe, brillíroztak mindketten, ráadásként pedig megkapjuk a szépséges Asia Argentot, hogy a legkényesebb ínyenc is csak csettintetni bírjon.
Mégsem működik a dolog. A történet nem éppen érdekfeszítő, szinte jellegtelen, csak a már jelenlétükkel is atmoszférát teremtő színészek viszik a hátukon ideig-óráig, mondjuk a zavaros befejező képsorok kezdetéig. Onnantól a filmnek vége van, bár tart még vagy negyedórán át. Ráadásul az a bizonyos, sokat emlegetett cyberjelleg sincs meg benne igazán, hacsak nem veszünk ide némi videóval is felszerelt telefont, számítógépeket meg néhány japán tudóst. Vizuálisan azért akad egy kis igyekezet, a rendező és operatőre kipróbál egy sor szűrőt, ilyesmit, ám ez csak apró, illékony örömöt jelent sajnos.
Talán vírus került a rendszerbe, netán (és stílszerűen) gyakorlott szabotőrök machinációja az egész. Hogy valaki valamit nagyon elrontott, az biztos.
