Zenemű városra és hat dobosra. Ez a nagy mű, amit meg kell valósítani a film végére. Két eltanácsolt konzihallgató és négy kiábrándult dobos próbálja újraértelmeztetni a zenét a Haydn-ba tespedt kollégákkal. Mimózalelkű és/vagy rossz humorérzékű zenészek ne keressék a műsorban!
Persze a rugalmas humorérzék nem egy skandináv filmnél szükséges. A Zajháborítók című svéd-francia (inkább svéd) film kapcsán például a szintén svéd Zsernyákok jut az eszembe (érdekesség, hogy az itt főszereplő Bengt Nilsson ott zeneszerzőként dolgozott): a svéd rend semmittevőinek ismét csak defibrillátorral kórházban bohóckodó "zenészek" után kell futkosni.
A "zenészek" ki nem állhatják a zenészeket. Mert hegedűn meg zongorán játszani, hát aztán; de pénzszámoló automatával, pecséttel vagy ütvefúróval muzsikálni, az az igazi. A hattagú banda meg is hirdeti négy tételből álló, városra és hat dobosra megírt zeneművét. Mindegyik tétel felér egy-egy garázdasággal. Igen, ezért van a sztoriban rendőr, aki botfülű és a film végére egyre süketebb. Személyes pech, hogy az egész család muzsikus, őt pedig úgy hívják (nem vicc), Amadeus.
A film ismertetője népszerű zenei műfajnak nevezi ezt a másfél órát, amit látni lehet, az alkotók mégsem tudják – vagy akarják – ezt a lehetőséget kihasználni. Sokkal inkább érezni a filmen a fricskát: minden zenész vagy zeneszerető komplett idióta vagy szürke kardigános extrakonzervatív zenetanár, aki nem képes megérteni, hogy igenis lehet zene az iratmegsemmisítőn legurított bankjegyek kötege, s nincs abban semmi fölháborító, hogy a harmadik tétel címe történetesen Fuck the music.
A meghökkentően eredeti ötlet azonban nem visz sokáig. Aki kedveli a filmekből már jól ismert skandináv humort, az persze kajálni fogja, de attól tartok, nem a filmet, csak a benne gyöngyöződő humort. Hiszen a gyenge színészi játék, a sokszor furcsa dramaturgiai fordulatok (jaj az a gyors és hirtelen szerelmi szál; szóval azt nem lehetne utólag kivágni?) például már nem viszik előre a történetet. Pedig az elsőfilmes rendezőpárosnak volt már egy kisfilmje 10 évvel ezelőtt Zenemű egy lakásra és hat dobosra címmel. Így ami kicsiben bevált, az nagyban most nem annyira. A lendület a film végére mind elfogyott.
