Támadnak az állatkák. Az utóbbi időben kisebb-nagyobb erdei-tavi-tengeri stb. lények tucatjaival bombáznak minket az animációs filmstúdiók a vászonról, mi pedig nagyon nem bánjuk. Sokszor több emberséggel, melegséggel leszünk így gazdagabbak, mint játékfilm-társaik dömpingje által, sajnos vagy nem sajnos, ez van. És több humorral is, hiszen ahogy veszik ki a lélek a hollywoodi tucatvígjátékból, úgy tünedezik el, néhány szívderítő kivételtől eltekintve, a szellemesség is a műfajból.
De sebaj, mert ismét itt van két tüneményes állatka, Boog, a grizzli és Elliot, az agancshibás - azaz félagancsú - kicsi szarvas, akik annyira nem állatiak, amennyire csak lehet, és épp annyira emberiek, hogy nárcisztikus lényünk örömét lelje az antropomorf jelenség - azaz önmagunk, sokszor jobb létre szenderült jobbik lényünk csodálatában. Vannak a műfajnak persze olyan megveszekedett alkotói, akik azt remélik egy "baromi bulitól", hogy a néző majd jól szórakozik pusztán azon, hogy a sörcsapból tej folyik és végtelen az orgia a tanyán, ahol magukból kikelt háziállatok hip hopra partiznak. Az olcsó szórakoztatás ellenében azonban 'hálistennek időről időre jelennek meg olyan gyöngyszemek, mint a Nagyon vadon.
Szóval Elliot megjelenik, hogy gyökerestől felforgassa szegény kis kényelmes grizzli kipárnázott életét. Szépen kicsalja lakából, hiszen a "kint", bár kevésbé nyugis, de sokkal izgalmasabb, mint a "bent" - és már indulhat is a nagy kaland, hegyen-völgyön keresztül. A film természetesen minden korosztályhoz szól, de szerencsére nem úgy, hogy csak belterjes felnőtt-poénokkal próbálja fenntartani a türelmes szülők figyelmét, hanem épp ellenkezőleg: belőlünk is a gyereket hívja elő és azt a vágyat, hogy önfeledten nevetgéljünk néhány suta erőlakó mulatságos kalandjain. Igen, akármilyen közhelyesen hangzik is, annál igazabb: mulatságos kalandok és kedves szereplők láthatók itten most, semmi más. Utóbbira jócskán rásegítenek az alázatos színészhangok, név szerint Ashton Kutcher, mint szarvas és a Martin Lawrence mackó. Előbbire meg a pörgős cselekmény, a jól kitalált helyzetkomikumok, azaz láncfűrészes hódok, borzszag ellen gázmaszkként használatos nyulak és makkdobáló agresszív mókuskák. Hát szívből jó szórakozást kívánok. Ahogy Kevin Smith mondta egyszer, amikor az Apja lánya plakátját radikális szöveggel szerette volna ellátni: ha nem szereted ezt a filmet, akkor nincs is szíved.
