A mesefilmek telis-tele vannak rosszabbnál-rosszabb gyerkőcökkel, bátrak kijelenthetjük azonban, hogy Simon, Tora, Eric, Lily, Christianna, Sebastian és Aggy, a kisbaba, azaz a Brown-gyerekek rosszaságban legelvetemültebb versenytársaikat is felülmúlják. Hiába édesapjuk, az özvegy Mr. Brown és a felbérelt bébicsőszök minden igyekezete, az anya nélkül maradt gyereksereg senki idegent nem bír meg maga körül. Egy nap azonban különös alak állít be Brownékhoz...
Ismét gyerekzsivajtól hangos a vetítő, ami az utóbbi idők gyerekeknek szánt (vagyis inkább gyerekekre mért) filmes infantilizmusait figyelembe véve még távolról sem ad okot a bizakodásra. A jó gyerekfilm legfőbb ismérve, hogy komolyan veszi a közönségét, és nem piaci korosztályokban gondolkodik, hanem a mindenkiben meglévő gyerekre épít. Utóbbi persze nem egykönnyen adja magát, előcsalogatásához több kell a megszokott, színes-cukros mézesmadzagnál.
A Nanny Mcphee készítői szerencsére nem az olcsó megoldások hívei, s filmjük - bár maga a történet nem túl eredeti - ritka tisztességes munka, mely nem gügyögéssel akarja megnyerni a gyerekeket. A jó bizonyítvány nem kis mértékben Emma Thompson-nak köszönhető, aki az Ang Lee-nek írt Értelem és érzelem után (az első kísérletért megérdemelten járt az Oscar) újra beszállt a forgatókönyvírásba, és remek figurákat kreált - nem utolsósorban saját használatra.
Thompson a címbeli varázsdadát, Nanny Mcphee-t alakítja, aki afféle Mary Poppins-reinkarnációként bukkan fel egyszer csak a Brown család életében. A hét velejéig rosszcsont Brown-csemete és apukájuk, a szerencsétlen sorsú, özvegy, temetkezési vállalkozó (Colin Firth búskomor ábrázata immár bejegyzett színészi védjegy) nagy bajban vannak: ha ugyanis Mr. Brown záros határidőn belül nem nősül újra, mindannyian búcsút mondhatnak a családot terrorizáló nagynéni anyagi támogatásának. A tét tehát nem kicsi, a gyereksereg azonban annál nagyobb és vadabb, s félő, hogy ha az új (szám szerint tizennyolcadik) nevelőnő nem képes megregulázni a gyerekeket, lőttek a házasságnak, s vele együtt a jólétnek is.
Ahogy az már a címből is világos, Nanny Mcphee módszerei nem éppen hétköznapiak, ám kezdetben nehéz eldönteni, hogy jó vagy rossz boszorkát tisztelhetünk a szinte felismerhetetlenségig elmaszkírozott Thompson személyében. Hamarosan persze kiderül, hogy az új nevelőnő nem ellenségnek, sokkal inkább partnereknek tekinti a gyerekeket, épp úgy ahogy a rendező (a nagy sikerű Lottózsonglőröket jegyző Kirk Jones) is remélhetően hálás közönségét.
