Végre beteljesedik a halandó Bella és a vámpír Edward szerelme. Az éden mégis pokoli.
A hőn áhított csók
A vámpír magányos lény, magában hordozza a tragikumot. Vérre szomjazik, életet vesz el, egy átokkal sújtott vadász. Félelmet keltő figura, akit jobb messze elkerülni, mert csupán egy dolog érdekli: a nyaki ütőér. Míg a Murnau-féle komor Nosferatura vagy Lugosi Béla vérfagyasztó Drakulájára mindez igaz volt, a mai vámpír sármos, vonzó, igaz szerelemre vágyó, múlt századból itt ragadt romantikus alkat. Sokáig udvarol, betartja a formális szabályokat, bármi áron védelmezi az erényt és kitart elvei mellett. Így lett a rettegett démonból nők millióit vonzó, elérhetetlen herceg, aki nem csak jóképű, érzéki, hanem még gazdag is. Stephenie Morgan Meyer zseniálisan ráérzett erre 2005-ben, és azóta is virágzik a vérromantika.
Új hajnal hasad
[img id=329653 instance=1 align=left img]Bella és Edward kimondja a boldogító igent, de csak a vendégek fele tudja, hogy az örökre szó most valóban azt jelenti. Elutaznak Rióba, pontosabban egy aprócska szigetre, hogy végre kettesben legyenek, a nászéjszakájukon. (A film 12-es korhatár besorolást kapott, a pikánsabb jelenetek a hírek szerint majd a DVD extrái között kapnak helyet.) A frigynek hamar gyümölcse is lesz, Bella teherbe esik egy rohamos gyorsasággal növő és fejlődő gyerekkel. Mivel a történelemben eddig nem volt példa ilyenre, a család tanácstalan, a válságstáb pedig tehetetlen. Bella ragaszkodik a gyerekhez, bármi is legyen az ára kitartásának. Mindeközben az embereket védelmező farkasfalka is tudomást szerez a születendő lényről, így a bonyodalom elkerülhetetlen.
A szenvedésé a főszerep…
A film idilli jelenetekkel indul, esküvővel, nászúttal, boldog családdal és viccesen kínos pohárköszöntőkkel - Billy Burke jó eséllyel pályázik a legemlékezetesebb pohárköszöntőt mondó címére. Az édenben eltöltött nászút azonban végeláthatatlan sakkozásokba torkollik, Edward ugyanis túlságosan vad és kiszámíthatatlan, ha szexre kerül a sor. A sztori itt vált át ismét komorrá, a gondok, a feloldhatatlan ellentétek szokás szerint beárnyékolják a boldogságot. Pattinson és Stewart újfent előkapják a búbánatos ábrázatot, ami azért kár, mert 2008-óta nem sokat fejlődött mimikájuk.
… de azért van akció is
A film második felében megint a dráma kapja a főszerepet, a természetfeletti, a halál és halhatatlanság dilemmája kerül a fókuszba. Amíg azonban a könyvben a szerelmi háromszög tovább bonyolítása a lényeg, addig Bill Condon rendező a filmben inkább az akcióra koncentrál, ráadásul meglehetősen sötétre hangolt csatajelenetekkel operál. Ez különösen jót tett a filmnek, az összecsapások izgalmasak, a feszültséget végig képes fenntartani a játékidő során. Melissa Rosenberg rutinos kézzel húzott a regényből, forgatókönyve Meyer cselekményének fő vonalára koncentrál, a játékidő így is közel 2 óra. A feszített történetmesélés azonban azzal is jár, hogy néhol hiányzik a regényben megszokott aprólékosság. Ez azonban most nem hátrány, sokkal inkább erény. A lassan felépített és kibontott probléma árnyalására nincs elég idő, aki arra kíváncsi, olvassa el a regényt. Cserébe viszont izgalmas jeleneteket kapunk, a film első részének lassúsága után hamar felpörög a történet. A nézőnek pedig rá kell jönnie, hogy a boldogan éltek, míg meg nem haltak valójában unalmas, helyette sokkal inkább vérre és akcióra szomjazik.
Kinek ajánljuk?
- Twilight fanoknak természetesen.
- A románcok kedvelőinek.
- Esküvőszervezőknek.
Kinek nem?
- Akit nyomasztanak a búbánatos történetek.
- Aki egy vámpírtörténettől vérfürdőt, de minimum rettegést vár.
- Annak, aki még sosem hallott az Alkonyatról.
8/10
