A következő három nap rendezője, Paul Haggis Clint Eastwood állandó forgatókönyvírójaként, a legutóbbi két Bond film társírójaként volt ismert, mígnem az Ütközésekkel, nagyjátékfilmes debütálásával, mint író-rendező, rögtön két Oscar díjat is besöpört. A következő három nap az első kiábrándító filmje.
A film Fred Cavayé Pour elle (Anything for Her) 2008-as művének hollywood-i újrája. A francia thriller szintén egy tanárról szólt, aki elhatározza, hogy megszökteti a feleségét a börtönből, ahová 20 évre csukták be, miután tévesen elítélték női főnöke meggyilkolásáért. A helyszín ezúttal Pittsburgh, Pennsylvania, a férjet most Russel Crowe, a feleséget Elizabeth Banks alakítja. Haggis hozzáadott közel negyven percet az időtartamhoz, és egy másik francia operatőr mellett kötelezte el magát (Stéphane Fontaine, aki Jacques Audiard filmjeit, a Prófétát és A halálos szívdobbanást fényképezte). Ezeket leszámítva a változtatások jelentéktelenek az eredeti műhez képest.
A lendületes in medias res-től kezdve, óhatatlanul, a bebörtönzött feleség és a férj oldalán vagyunk, akinek ráadásul egyedül kell vigyáznia közös kisfiúkra. Sajnos a lyukak a cselekményvezetésben sokkal nyilvánvalóbbak a remake-ben: egy pillanatig sem kételkedünk komolyan a feleség ártatlanságában – pedig egy ilyen Szökevény mintájú alaphelyzetben épp az lenne a legizgalmasabb, hogy a hozzánk közel álló, látszólag tisztességes kispolgár akár még bűnös is lehet, annyira belekeveredett, hogy még a néző szemében sem tudja kimosakodni magát, mégis szimpátiánkat élvezi. Ezenkívül sem Crowe, sem Banks játéka nem közelíti meg a kétségbeesés és a határozottság szintjei közötti, hullámzó átmeneteket, amit Vincent Lindon és Diane Kruger hoz ugyanebben a szerepekben az eredeti filmben.
Mindamellett Haggis döntése, miszerint megnyújtotta a filmet teljességgel érthetetlen: a cselekményhez nem tudott hozzátenni, a toldásért az akciójelenetek számának a megduplázása felelős. És éppen ezek a jelenetek, amelyek túlsúlyba kerülésük miatt nem jut idő a hősök személyiségének megismeréséhez. Nem is az a baj, hogy Haggis nem bizonytalanít el minket, hanem hogy függetlenül attól mit hiszünk a feleség ártatlanságáról, nem kapunk kellő mélységű karakter rajzot. Nem pillanthatunk bele kapcsolatuk sötét oldalaiba, Banks figurája ráadásul annyira keveset szerepel a vásznon, hogy nincs időnk megszeretni, így is tudunk igazán drukkolni kiszabadításáért. Egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy jobban szurkolunk azért, hogy Crowe végre összejöjjön a játszótéren megismert nővel és hagyja a fenébe ezt a kiszabadítósdit.
10/5 pont