Soha nem késő újrakezdeni – üzeni a brit sztárparádé, melynek hősei már megették kenyerük javát, de legtöbbjük még nem adja fel.
Ábrándozó nyugdíjasok tartsatok velem
A Marigold Hotel pazar weboldalának csábító ajánlata nyomán hét angol nyugdíjas úgy dönt, hátralevő éveit jutányos áron elérhető luxusban óhajtja tölteni. A frissen megözvegyült Evelyn (Judi Dench) negyvenévi házasság után szembesül azzal, hogy férje hatalmas adósságot hagyott hátra, ezért el kell adnia angliai otthonát, és hetvenvalahány évesen életében először munkát kell vállalnia. A megkeseredett, előítéletektől sem mentes Murielnek (Maggie Smith) csípőprotézisre van szüksége, ő a rövidebb várólista és az olcsóbb műtét reményében utazik Jaipurba, míg a bírói pályafutását épp befejező Graham (Tom Wilkinson), aki Indiában töltötte gyermek- és ifjúkorát, egy régi szerelem nyomába ered. Az örökké zsörtölődő Jean (Penelope Wilton) és papucsférje, az egyébként jólelkű és szellemes Douglas (Billy Nighy) pedig azért kényszerülnek a kedvezményes indiai hajlékba, mert nyugdíjalapjukat lányuk sikertelen internetes vállalkozásába fektették. A többszörösen elvált atipikus nagymama, Madge (Celia Imrie) a kalandok és gazdag férjjelöltek reményében utazik a Marigold Hotelbe, Norman (Ronald Pickup) pedig azért, mert hetven körül Angliában már egyre kevésbé tudja magát negyvenesnek eladni a rapidrandikon.
A szállodába megérkezve azonban a társaság kénytelen szembesülni a kiábrándító valósággal: a hotel omladozik, nincs víz és telefon, némely szobán ajtó sem, az indiai forgatag pedig túlságosan színes és zsibongó a ködös Albionban megszokott tempóhoz képest. A jószándékú és lelkes szállodavezetőnek, Sonny-nak (Dev Patel) pedig nem csak a pénzhiánnyal, hanem erős akaratú anyjával is meggyűlik a baja. A komfortzónából kilépve azonban mindannyian fontos változásokon mennek keresztül.
Az úton még poroszkál, nemde néhány korosztály
[img id=349690 instance=1 align=left img]A Szerelmes Shakespeare-t, a Corelli kapitány mandolinját és legutóbb Az adósságot jegyző rendező, John Madden filmje a korszellemmel szembemenve azt illusztrálja, hogy hatvan felett sem áll meg az élet, legalábbis a világ szerencsésebb sorsú társadalmaiban. A Deborah Moggach regényéből készült forgatókönyv talán nem tartogat túl sok váratlan fordulatot, és a tapasztalt nézők számára kiszámítható a cselekményvezetés, a Keleti nyugalom mégis az utóbbi idők egyik legüdítőbb filmélménye. Megfelelő arányban elegyedik benne a humor és a dráma, ezek interpretálásában pedig elévülhetetlen érdemeket szerez a parádés szereplőgárda. Az Oscar-díjas – és ötszörösen jelölt – Judi Dench, a kétszeres Oscar-díjas – és négyszeresen jelölt – Maggie Smith, a kétszeres Oscar-jelölt Tom Wilkinson, és az Oscar-mentes, ám mindig zseniális Billy Nighy mellett Imrie, Wilton és Pickup is emlékezetes alakítást nyújt. Az álmodozó hoteligazgató szerepében pedig a Gettómilliomos főhősét, Dev Patelt üdvözölhetjük, aki bár igyekszik, a nagy öregek árnyékában marad.
A réten mindenki talál virágot
A film számos fontos kérdést is felvet, és bár egyiknek sem ás a mélyére, de már az is nagy szó, hogy egyáltalán felveti őket – műfajánál fogva ennél többet nem is várunk tőle. India szebbik arcát mutatja a film, de azért felvillantja, hogy ott még ma sem mindenkit vesznek emberszámba, és a szerelmi házasság sem magától értetődő. Láthatjuk, hogy a jóléti társadalmakban is kénytelenek szembenézni az idősek a magánnyal, az anyagi bizonytalansággal, testük egyre romló működésével, múltbéli hibáikkal, rossz döntéseikkel. Egyeseknek tán kincstári optimizmusnak tűnhet az olyan bölcsességek sulykolása, miszerint minden jól végződik, tehát ha valami nem jó, akkor még nincs vége. Az azonban fontos tanulság, hogy hatvan felett is lehet új életet kezdeni, jobb emberré válni, akár még szerelmet találni is. Még ha nem is mindenkinek sikerül, jó ha tudjuk, a lehetőség nem eleve kizárt.
Kinek ajánljuk?
- Ötven felettieknek mindenképp.
- Akik már unják a fiatalokról és fiataloknak szóló filmek dömpingjét.
- Akik szívét megmelengetik az egzotikus környezetben játszódó romantikus/humoros történetek.
Kinek nem?
- Akik számára még beláthatatlan messzeségben van az öregedés, és érdekességképpen sem kíváncsiak a hatvan-hetvenesek dolgaira.
- Akik mélyenszántó problémafeltárásra vágynak, és nem elégszenek meg a felszín könnyed kapargatásával.
- Akik nem szeretnek plasztikamentes hetvenes nőket nézni.
7,5/10
