Gyönyörű zenei futam lenyűgöző aláfestésével gyerekcsapat fut versenyt az aranyló búzamezőn. A játék végcélja az apró vidéki falu határában álló senkiföldjén álló elhagyatott ház, amelynek omladozó falai, a szobákban uralkodó félhomály és az egész tájat uraló baljós hangulatú csend hátborzongatóan kísérteties gyermekparadicsommá varázsolja az omladozó épületet. A ház felderítése egyszerű gyerekcsínynek indul, az ártatlan játék félelmetes kalandba fordul a csapat egyik tagja számára. A tízéves Michele ugyanis borzalmas titokra bukkan.
E hatásos kezdőképekkel indul Gabriele Salvatores olasz rendező legújabb munkája, s a filmet látva tökéletesen helytállónak és megérdemeltnek tűnik a direktor Mediterraneo-ért elnyert Oscar-díja. A talján filmgyártás kiemelkedően jelentős alkotója legújabb filmjében ugyanis ismét díjnyertes formáját hozza. Salvatores krimi műfajba kategorizálható produkciójának első felében a thriller sötét világával kacérkodik, mikor azonban összeáll a cselekmény, kiderül a titok, a sztori a hagyományos bűnügyi történetek vonalán halad, ami azonban nem gyengíti a film erejét. A film képi világa gyönyörű, a kies, kissé elmaradott délvidéki olasz táj fontos hangulatfestő eleme a történetnek. A film legnagyobb erőssége mégis a meglepően emlékezetes alakítást nyújtó szereplőgárda, mind a felnőtteket játszó profi színészek, mind a gyermekszereplők jelenléte erőteljesen hat a vásznon.
Salvatores az olasz film legjobb hagyományaiból merít, s az egyedi ábrázolásmódnak, az átütő kép világnak és a precízen megválasztott, a sztorihoz tökéletesen illeszkedő zenei aláfestésnek köszönhetően varázslatos mozit alkotott. Hangulatában kiváló, cselekményében érdekfeszítő, kivitelezésében mesteri film.
