A Nyitott szívvel Marion Laine francia rendező második nagyjátékfilmje. Egy szívsebész házaspár életét ismerjük meg, akik az egymás és munkájuk iránti rajongásnak élnek. Bár a film olyan híres és jó színészeket vonultat fel, mint Juliette Binoche (nem kell bemutatni) vagy Edgar Ramirez (Carlos, A Bourne-ultimátum), a végeredmény csak felerészben jól sikerült darab.
Az új alkotás, mely a rendező első munkájához hasonlóan adaptáció, nem ér a Flaubert Egy jámbor lélek (Un coeur simple) című novelláját feldolgozó az Egyszerű szív nyomába. Pedig ugyancsak irodalmi alapból készült, nem klasszikusból, hanem egy fiatal és elismert kortárs író, Mathias Énard regényéből (Remonter l’Orénoque ) – enyhébb változtatásokkal.
A cím kétféleképp is értelmeződik a film kontextusában. Egyrészt a hivatásuk révén: betegek mellkasát nyitogatják, másrészt a magánéleti gondjaikat illetően. Egymás iránti rajongásukból még nem következik a teljes őszinteség, így a történet igen viharos lelki folyamatokat bemutatva azt is végigköveti, hogyan nyílnak meg egymás felé.
Mila (Juliette Binoche) és Javier (Edgar Ramirez), legyenek bár nagy szerelmesek és a kórház legügyesebb sebészei, kapcsolatában nem minden tökéletes. Először is a férj erősen iszik. Ezt a helyzetet kezdetben nagyon finoman ábrázolja a rendező: míg a néző kezdetben csak apróbb jelekből következtethet rá, Javier környezete számára már a fil kezdetén világos ez a függőség. Ittasan megy dolgozni, és felettesei megtiltják, hogy műthessen. Munkahelyi gondjait igyekszik eltitkolni felesége előtt, aki szintén rejteget előle valamit. Egy abortusztervet. Mila egyáltalán nem akar gyereket, inkább férje tudta nélkül elvetetné. Természetesen mindkettejüknek szembe kell nézni a választási lehetőségekkel. Egyikük sem találja a helyét, megromlik a kapcsolatuk, és innentől kezdve, körülbelül a felétől, a film is. A veszekedések hisztérikussá válnak, minden megnyilvánulás szélsőségessé. A mozi elejét jellemző általános visszafogottság a gyerekkérdés megjelenésével eltűnik. Nagy érzelmi viharok és szájbarágós szimbólumok következnek, melyek előkészítik a happy endet helyettesítő szomorú véget sugalló, de végeredményben nyitva hagyott giccses záróképet.
Az előbbi negatívumok mellett megemlíteném az alkotás egy figyelemre méltó elemét, a díszletet. Két fontosabb belső térben folynak az események. Egyrészt a vásznon is sterilnek látszó, lecsupaszított kórházban, másrészt a főhősök otthonában, mely lakói lelkéhez hasonlít, kezdetben bensőséges és zegzugos, majd fokozatosan kiürül.
Viszont ez kevés egy jó filmhez. Legalábbis egy mindkét felében jóhoz: a Nyitott szívvel második felének didaktikussága igencsak beárnyékolja a korábbi, többé-kevésbé pozitív élményt. Tehát teljes hosszában inkább nem ajánlható. Juliette Binoche és Edgar Ramirez rajongóinak esetleg.
Értékelés: 5/10
