A Duna-parton, a Gubacsi híd pesti oldalán egy zenés-táncos film zenés-táncos jelenetét forgatják éppen. Stohl András énekli el sokszor egymás után a Ciao Marinát, feketébe öltözött testőrök táncolnak mögötte – Stohl ruhájáról majd később -, Szabó Kimmel Tamás pedig farkasszemet néz vele. Az ő oldalán egy rakás divatos, öltözékük alapján bohém fiatal áll, akik egy az egyben úgy néznek ki és mozognak, mint valamilyen zenés tehetségkutató műsor háttértáncosai. Az érzést csak erősíti, hogy köztük van a közönségkedvenc Kováts Vera az X-Faktorból, de most nem rá kell figyelni, hanem Ostorházi Bernadettre, aki Szabó Kimmelhez simulva nézi a kakaskodó Stohlt. Nagyjából ebbe kukkanthatott bele a sajtó egy rövid időre.

A romkocsmák kihagyhatatlan, jópofa elemeivel telizsúfolt csónakházat, ahol a jelenetet felvették, a film kedvéért építették fel, pedig tényleg hitelesen lepusztult, meg nem mondtam volna, hogy új építés. Itt nyit romkocsmát a Szabó Kimmel Tamás által játszott Tomi, hogy kihúzza a csávából a nagyfaterját, aki pedig Nagy Feró. A címbeli, a Mamma Mia férfiasított változatát hozó Pappa pia nyilván rá utal, és talán arra, hogy Ferónak alkoholproblémái vannak. Ezt a csónakházat dózeroltatná le a Stohl által játszott bunkó vállalkozó, Wizy, Ostorházi Bernadett neki dolgozik, de régen Szabó Kimmellel járt, Kováts Vera pedig az ő hugicája a Divinyi Réka (Csak szex és más semmi, Kaméleon, Veszettek) által jegyzett forgatókönyv szerint, de a történetről egyelőre keveset tudni, ahogy a filmben elhangzó számokról is, amiket Rakonczai Viktor hangszerelt újra. Annyi biztos, hogy a Homok a szélben, a Miú-mi újság? és a Zene nélkül mit érek én? is elhangzik majd, sőt, a filmcím első verziója Zene nélkül lett volna – ami egy zenés film esetében furcsán hangzott volna, így ejtették.

Aki nem tudná, a filmet az Amerikából hazaérkező Csupó Gábor rendezi, aki ezen a napon olyan sportos, hogy inkább úgy néz ki, mint egy sikeres biciklisfutár cég vezetője, és többnyire a csónakház emeletén berendezett kis kuckóból nézi, mi történik odalent. Nem a csónakház az egyetlen díszlet: a dunaparti füves terület olyan, mint egy járvány miatt kiürített street food fesztivál. Szépen kidekorált bódék, csillogó fém lakókocsik és vicces nevű vendéglátóhelyek sorakoznak, mint a Weers Lee, nyilván a Római-partot idézve, és itt van Wizy diszkója, a Wave is. Amikor arról kérdeztem Stohl Andrást, miféle gazember ez a Wizy, vidáman nevetett fel: „Egy irtó nagy paraszt, egy igazi bunkó, és az ilyet jó játszani, és van egy nagyon jó dalom is. Ráadásul semmi ízlése nincsen, csupa csiricsáré ruhákban jár. Nézd meg a cipőm!” A cipő kék, akárcsak a nadrág és velúr, a zakó fehér, fekete csíkokkal, alatta sötétkék ing, a nyakban selyemsál, a haja pedig szépen le van nyalva, ahogy kell.

Nem látszik rajta, de átgürizte az egész nyarat: a Pappa pián csak 11 napot dolgozik – maga a forgatás tíz héten át, szeptember közepéig tart -, megcsinálta a Válótársak második évadát, dolgozott a Billy Elliotton az Operában, és akkor még a rengeteg szinkronmunkáról nem beszéltünk. Pihenni sem fog, hiszen kezdődik a színházi évad, folyton próbál.”A család engem nem sokat lát”, mondja kesernyés mosollyal, de megjegyzi, hogy a vártnál jobban bírja a strapát. Ez látszik is, ő az, aki a legotthonosabban mozog a díszletben, akinek mindenkihez van pár jó szava, és akit egy másodpercre sem zavar, ha egy fotós kicsit közelebb merészkedik hozzájuk az egyik felvétel során – a másik „hangulatfelelős” egyébként Szabó Simon, aki az egyik testőrét alakítja. És persze jól énekel, és mivel sokadszor hallom egymás után, kezdem felfedezni a Ciao, Marina több új jelentésrétegét is, és azt a rímet, hogy „a nővéred úgyis jobb nő nálad, na szedd a lábad” – vagy hogy „ilyen csuda spiné nem volt még a környéken”.

A csinos ruhája felett a hűvösre való tekintettel fürdőköpenyt viselő Ostorházi Bernadett valamivel kevésbé magabiztos, ő még nem olyan nagy név itt, de ő lehet a produkció igazi felfedezettje. A jelenlévők közül még senkivel sem dolgozott együtt, bár van, akit régóta ismer, és van, akinek egy évig a szomszédja volt – konkrétan Kocsis Dénesnek. Ő eddig inkább színházi ember volt, majd egy éve fogta magát, felmondta szerepeit, és kiköltözött Londonba, ahol alaposan felkészült, hogy karriert építsen, összerakta saját video reeljét, megtanult photoshopolni és videót vágni, miközben egy japán étteremben dolgozott, de már hívták fotós projektekre is, amikor jött a felkérés a filmre. A kérdésre, hogy áll az energiaszintje a 34. forgatási napján, így válaszolt. „Én tombolok! Nyilván már egy éve nem dolgoztam se színházban, sem filmben ilyen aktívan, így sem a kora hajnali kelés, sem a késői végzés vagy az éjszakái forgatás nem tud kirobbantani az egyensúlyomból. Iszonyatosan élvezem!”

Csupó Gábort arról faggattuk, hogyan fekszik neki a számára újszerű zenés műfaj, mire kiderül, nem is olyan újszerű a dolog. Annak idején ugyanis zeneművészetire jelentkezett, amit ugyan a szülei nyomására nem végzett el, de a zene azóta is meghatározó az életében. Hatalmas zenei gyűjteménye van, és volt idő, amikor a keresetének úgy a felét lemezekre és hifi felszerelésre költötte, de ma is előfordul, hogy hajnali 2-kor felkel zenét hallgatni – szerencsére a párja és kislánya ezt kifejezetten jól bírja. Az itteni munkamódszerek tetszenek neki az amerikaiakhoz képest, de azt gondolja, a kulcs az ő hozzáállása: „Annak idején nagyon nagy, 750 embert foglalkoztató cégem volt, amikor még animációval foglalkoztam, és akkor tanultam meg, hogy akkor működik minden, ha én megbecsülök mindenkit, aki jól végzi a munkáját. Ez itt is így van, és nem véletlen, hogy mindenki ide jön filmet készíteni, hiszen a legjobb szakemberek itt dolgoznak”

Csupó munkáját nagyban segíti, hogy újra Tőzsér Attila producerrel dolgozhat, aki „civilben” hangmérnök, és annak megfelelően rengeteg időt tölt a forgatáson. Egy ilyen produkciónál ez kulcskérdés, és a rendező is kínosan ügyel arra, hogy minden ütem és hang a helyén legyen. Amikor a sokat vitatott címről faggatom, elárulja, hogy felmerült, hogy új verziót keresnek, és ha sikerül valami frappáns dologra találni, lecserélik: „Nem csak a piáról és nem csak a papáról szól a film, hanem a szerelemről és a családról is.” – teszi hozzá nevetve, és valamikor jövő nyáron kiderül, hogy igaza van-e.

Fotó: Kiss Nelly