Sokan tudják – és sokan nem -, hogy Johnny Depp nem tartozik Hollywood kifejezetten magamutogató színészei közé. Ezért lehet, hogy nyilvános fellépésein szinte mindig savanyú képet vág, és nem kell ahhoz pszichiáter, hogy összefüggést fedezzünk fel ezen tény és az általa az elmúlt két évtizedben oly nagy előszeretettel viselt különböző maszkok és több kilónyi smink között. Erről ő így mesél: „Már rég eldöntettem, hogy jobban járok, ha nem nézem meg a saját filmjeimet, ami azért szívás, mert lemaradok egy csomó barátom hihetetlen munkájáról. Úgy érzem ugyanis, hogy csak rosszul járnék, és szívesebben maradok teljes mértékben tudatlan az eredményt illetően, mivel ha egyszer végeztél az általad játszott karakterrel, az ő sorsa már nem a te kezedben van."
Reese Witherspoon
Az apró termetű Oscar-díjas színésznő már a 90-es évek óta aktív és a bohókás vígjátéktól az életrajzi drámáig minden műfajban kipróbálta magát; ám inkább meghalna, mint megnézné a saját filmjeit. „Teljes amnéziában szenvedek minden egyes eddig elkészített filmemmel kapcsolatban. Nem is fogom megnézni őket, mert az eredmény csakis önutálat lehet. Ha néha mégis belenézek egy-egy jelenetbe, csak bámulok magam elé, és arra gondolok, erre nem is emlékszem. Nagyon furi érzés." Máshol azt nyilatkozta: „Ez kész kínzás. Miért akarnád végignézni, amint vagy hülyét csinálsz magadból, vagy valaki egészen mást játszol, mint aki valójában vagy?”
Javier Bardem
Depp és Witherspoonn esetében tökéletesen megértjük, ha kerülik bizonyos filmjeiket, ám Javier Bardem még a kevésbé sikerült munkáiban – mint a Jogász vagy legutóbb a Gunman Sean Pennel - is mindig remek. Pedig ő sem tartozik azok közé, akik akár egyszer is visszanéznék saját alakításaikat, legyen az olyan csodás filmben, mint a Nem vénnek való vidék. „A tény, hogy szeretek karaktereket életre kelteni, még nem jelenti azt, hogy szeretem nézni azt, hogy a karakter saját életre kel vagy kíváncsi lennék magára az alakításra. Képtelen is lennék nézni azt a kib***ott orrot, azt a kib***ott hangot vagy azokat a röhejes szemeket. Nem tudnám elviselni. Ám amikor forgatunk, nem látom az orromat vagy hallom a hangomat, és mintha valami erősebb, mélyebb erő hatna rám, ami arra késztet, hogy kifejezzem maga,."
Tom Hanks
Imádjuk Tom Hanks-et, ugyanakkor valóban ő a szürke átlagember igazi megtestesítője még a legextrémebb szerepeiben is. Talán ez lehet az oka, hogy bár a filmtörténet számos igazi klasszikusában játszott, mégis abszurd ötletnek tartja, hogy visszanézze saját alakításait. „Nem nézem meg újra egyetlen régi filmemet sem. Az egyetlen kivétel, amit nagy szeretettel nézek meg újra és újra, az a Nyomul a banda (1996), amit én rendeztem, és amiben csak kicsi szerepem van. Annyira élveztem a forgatást, hogy bármikor, ha megnézem a filmet, mosolyt csal az arcomra. A saját alakításaimat nem nézem meg – ki tenne ilyet? Kész őrület lenne. Minden filmet megnéztem egyszer, de újra már nem akarom látni őket, hiszen nem fognak megváltozni."
Julianne Moore
Nem kérdés, hogy a vörös hajú, elképesztő mennyiségű díjjal kitüntetett Julianne Moore a Hollywood egyik legtehetségesebb, legsokoldalúbb színésznője, aki annyit dolgozik, hogy valószínűleg egyszerűen ideje sincs visszanézni korábbi munkáit, az viszont elég meglepő hogy a frissen elkészült filmjeit sem nézi meg. Pedig így van, vagy ahogy a színésznő megfogalmazta . „Egyetlen saját filmemet sem láttam még. A díszbemutatóra is képtelen vagyok beülni, de még egy rendes vetítésre sem. Sokkal jobb érzés benne lenni a filmben, mint nézni azt. Az tényleg izgalmas, amihez képest a kész termék semmi újat nem tud nyújtani."
Jesse Eisenberg
Bevallom, bár nagy tehetségnek tartom, néha én sem nézem szívesen Jesse Eisenberget, a Batman Superman ellenben kifejezetten idegesített, a BeSZERvezve című idétlen füves vígjátékban pedig utáltam. Még az interjúi és más nyilvános megjelenései során is hajlamos marhaságokat mondani és csinálni, így megértem, hogy nehezére esik saját magát visszanézni a vásznon. „Nem szívesen nézem magam. A többi színész munkáját szívesen nézem, de erre a forgatáson is bőven van alkalmam, egy jelenetben akár többször is, így furcsa lenne ugyanezt a moziban csinálni." A Batman Superman ellen kapcsán ezt nyilatkozta: „Rendkívül kritikus vagyok magammal szemben, és ezt a filmet IMAX formátumban forgatták, így az élmény még traumatikusabb lenne. Kerülöm is, mint a tüzet."
Nicole Kidman
Az Oscar-díjas színésznő egyszer beismerte, hogy egész pályafutása során mindössze két saját filmjét nézte végig, a Moulin Rouge!-t és az Ausztráliát, és ezeket is csak azért, mert a szintén ausztrál rendező, Baz Lurhmann kifejezetten ragaszkodott hozzá. Kidman élete legrémesebb élményei közé sorolja az estét, amikor végig kellett ülnie az Ausztrália díszbemutatóját Sydney-ben, ahol képtelen volt székében megmaradni a teljes játékidő alatt. „Csak ültem ott, és egyre csak a férjemre, Keith-re néztem, hogy lássam, mennyire élvezi a játékomat, mert én érzelmileg képtelen voltam bármiféle kapcsolódási pontot találni a történettel." A premier másnapján Kidman és családja gyorsan el is utazott az országból, hogy ne kelljen az újságírók elé állnia, mert félt, hogy valami oltári nagy butaságot fog mondani az újságíróknak – és talán azért is, mert rájött, mennyire semmitmondó lett a hatalmas költségvetésből készült film.
Joaquin Phoenix
Miközben a The Master című filmjét népszerűsítette 2012-ben – az itt nyújtott szerep aztán Oscar-jelölést hozott neki -, Phoenix a következőket nyilatkozta arról, milyen érzés visszanézni a saját alakítását. „Soha nem akarom úgy látni önmagam, ahogy a kamera lát engem. Nem akarok a kameralencse lenni; erre fizikailag képtelen lennék. Azt gondolom, ha valaki a saját alakítását nézi vissza, akkor képtelen elfogulatlan ítéletet alkotni, ami teljesen emberi vonás. Persze van bennem némi kíváncsiság, ami időnként erőt vesz rajtam, és ilyenkor tudatosan nemet kell mondanom magamnak, mert tudom, hogy az egészből sehogy sem jöhetek ki jól. Ami azt illeti, nagyobb esély van rá, hogy az ilyesmi inkább negatív módon befolyásolja a jövőbeli munkáimat, mint pozitív irányban, még akkor is, ha az adott alakítás történetesen jól sikerült."
