A film eredeti, norvég címének (Knerten) magyar fordítása valami olyasmi lehetne, hogy Ág Úrfi, vagy Ágacska, esetleg Gally Janó, ez esetben tehát jó, hogy maradt minden az eredetiben. Amúgy se sok norvég szót hallani manapság a magyar mozikban, mint ahogy gyerekfilmből sincs nagy választék, ha Karácsony táján inkább off-Disney univerzumba vinnék szórakozni az emberkéket...
Címkétlenítés
A 'családi film' műfajára már régen rátette a mértéktelen étvágyú Disney-birodalom vaskos, tömpe ujjú pracliját, magáévá téve az ősi hollywoodi receptet, miszerint ha sikert akarsz, végy egy gyereket, és adj hozzá valami cukiságot. Az éretlen korosztály profitorientált elhülyítésében Disney-ék mindig is az élen jártak. Gonosz alapossággal kiporciózott titkos és gyanús adalékanyagokkal dúsított, habos-babos, édes-ragadós tündérmeséi atom biztosan vonzzák magukhoz a csiricsáré látványosságra mindig fogékony gyermekek százmillióit, így termelve meg dollárok százmilliárdjait néhány okos, ügyes és cinikus bácsinak. Még arra is rájöttek, hogy még tutibb a biznisz, hogy amíg a gyerekek elkacarásznak az adott történet ezerszer elmesélt elsődleges vonulatán, addig rejtett utalásokban, poénokban az őket kísérő felnőtteket is megcélozzák, akik persze sivalkodó, vagy éppen felhorkanó röhögéssel nyugtázzák a szórakoztatásukra irányuló igyekezetet. A gyerekek ilyenkor mindig meglepve néznek fel a mellettük ülő apura, anyura, nagyobb bátyusra, nővérkére, esetleg bébiszitterre, de nyilván azt hiszik, hú, ez egy nagyon jó film, még apuéknak is tetszik. Ki van ez találva, kérem! – mondhatjuk a viccbéli Kohn bácsival. Az efféle filmeket nevezzük családi filmeknek, hiszen az esetek nagy részében tényleg egy család áll a történet középpontjában és egy család nézi azokat a vászon vagy képernyő előtt. Mivel az 'ifjúsági film' kategóriát már eljátszotta az aczéli kultúrpolitika, a 'mesefilm' pedig azért mást jelent, ezennel iktassuk be új kifejezésként a 'gyerekfilm' kategóriáját az olyan 'családi filmekre', melyek nem a már túlzottan megszokott Disney-féle világot, hanem valami más látványt, környezetet, szemléletet képviselnek. Íme, a spanyolviasz! Persze, felőlem lehet az ilyen Knerten-féle film akár ’független családi film is’, ha az jobban tetszik… Lássuk tehát a norvég mintát!
Gyermeki nézőpont
[img id=318656 instance=1 align=left img]Az északi kultúrkörben ismert Anne-Cath Vestly gyerekkönyveiből készült film (kész van már a következő része is, Knerten csomót köt címmel) alapvetően az élénk fantáziájú, olykor bizony eléggé felelőtlen Lillebror nevű öt éves kisfiú nézőpontjából meséli el a történetet, mely jelen esetben családjának költözését jelenti egy meglehetősen lepukkant vidéki házba. Csak mintegy mellékesen tudjuk meg a számunkra, felnőtteknek jelentéssel bíró tartalmakat, minthogy apának egyelőre nem megy a fehérnemű-ügyben történő ügynökösködés, anyunak pedig nagyon kell vigyáznia, hogy megtarthassa vegyesbolti eladói állását, a fő hangsúly a lényegen van: a hangyák veszélyesek-e az emberre, az erdőben vannak-e sárkányok, valamint ki lehet az a csodaszép hercegnő, akit egyszer az erdőben láttunk lovagolni? E kínzó kérdések megfejtésében a kisfiú segítségére van a film címét is szolgáltató, nem kis szerencsével a fáról a nyakába pottyant, emberke-formájú, beszélő ágdarabka, Knerten, aki Lillebror hűséges pajtása lesz az elkövetkezendőkben. Kaland kalandot követ aztán egészen karácsonyig, amikor vége lesz a filmnek… de nem a mesének.
Friss, üde és harapós,
mint a levegő egy tavaszi hajnalon egy norvég vidéki ház tornácán, olyan ez a kis film. Szó sincs körmönfont dramaturgiai bűbájokról, pénztárcánkra való sóvárgásról, ez a Knerten című film egyszerű és rusztikus, mint egy norvég favágó reggelije, vagy éppen egy katalógus-hűen berendezett IKEA-nappali. Tiszta, világos, pasztellszínű jellemek, ártatlan kék tekintetek, egészen pici horror, aminél még egy anderseni kötőszóban is több félelmetes van és jókora ártatlan naivitás, amit a kis hősünk, Lillebror képvisel. A film, illetve a történet egyetlen potenciális buktatója, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a felnőtteket, akiknek ez a vakító tisztaság hamar unalmassá válhat – szóval, ebben a tekintetben tényleg nem az a kiköpött Disney-world, ami ránk vár. Ennél talán kisebb veszély az, hogy gyerkőceinket sem fogja lekötni, mint minden olyan történet, amit felnőttek írtak meg úgy, mintha azt a gyermekek látnák és mesélnék el. Szerintem azonban azzal a gyerekkel nem lesz baj, aki nem (feltétlenül) veri ki a hisztit minden egyes bevásárlásnál, amikor a pénztárnál álló sor a sunyi módon kihelyezett Disney-pultok között kanyarog…
Kinek ajánljuk?
- IKEA-fanoknak.
- Akik mindig félnek az erdőben.
- Akik nem valami amerikai baromságra vinnék el gyereküket mozizni a téli szünetben.
Kinek nem?
- Akik legszívesebben a mekiben ebédelnének mindennap.
- Gyermekteleneknek.
- Aki szerint a gyerekeket kímélni kell a valóság kihívásaitól.
6/10
