A világon először az olaszországi Velencében rendeztek filmfesztivált. Az Arany Oroszlánt többé-kevésbé azóta is rendszeresen odaítélik és a fesztivál, olasz elnevezéséből (Mostra Internazionale d'Arte Cinematografica) adódó "Mostra", a mai napig meg tudta tartani rangját, nívóját és hírnevét.
Genius Loci
Nyilván fontos a "hely szelleme". Kevés exkluzívabb, látványosabb és izgalmasabb aurájú város létezik a Földön, mint Velence, még akkor is, ha az utóbbi évtizedekben egyre több riasztó hírt hallani állagának romlásáról, a város elnéptelenedéséről, üres, bár látványos díszletté silányulásáról s a nyár végére a lagúna mindenhová beszivárgó, rothadó bűzéről. A hajdani gazdagság és pompa nyomait azonban nem lehet eltakarni, Casanova, Vivaldi és a többi hajdani nagyság léptei még mindig ott kopognak a csatornák melletti szűk járdákon. A város egyúttal egy filmfesztivál díszleteként teszi dolgát. A bűz sem ér el a várost övező hosszú, félköríves szigetig, a Lidóig, melynek decens szállodáiban és a fő helyszínen, a Casinóban a fényes társaság ünnepli a filmet.
A fesztivál története
[img id=368578 instance=1 align=left img]Bár a velencei volt az első filmfesztivál a világon, további pályafutása messze nem mondható töretlen ívűnek. Giuseppe Volpi 1932-ben rendezte az első eseményt, mely bár aztán évről évre megrendezésre került, hírét rendre mégis különböző történelmi események, illetve koncepcióváltás okozta "viharfelhők" árnyékolták be. Például a fődíj, az Arany Oroszlán sem létezett a kezdetekben. A Volpi által alapított nagydíjat Velencei Nemzetközi Nagydíjnak nevezték, míg ’34-ben nem jött Mussolini. Az ekkor eluralkodó fojtó légkörben szinte kizárólag az olasz fasizmust dicsőítő propagandafilmek nyerhették a Mussolini-kupát, mellettük legfeljebb néhány ártalmatlan, hollywoodi komédiákat koppintó, ún. "fehér telefonos" komédia rúghatott csupán labdába. A háború után a neorealisták nemzetközi sikerei aztán meghozták a fellendülést az egész olasz filmben, s a fesztivál is kinyitott a világ felé. Arany Oroszlánt 1949 óta adják a legjobb filmnek, s azóta ez a szobor az egyik legfontosabb filmes elismerés az Oscar és a Cannes-i Arany Pálma mellett. Az "oroszlánt" is aludni küldték azonban egy hosszabb időre, hiszen 1969-ben az akkori forradalmi hangulat miatt (olasz egyetemisták a fesztivál "burzsoá" jellege miatt tiltakoztak), majd később pedig a tömegfilm felé való nyitás gesztusaként nem adtak át díjat, egészen 1979-ig. Akkor azonban újra felvetette fejét az Arany Oroszlán és a világon nincs olyan filmes, amelyik ne látná szívesen e szobrot a polcán.
A jelenlegi díjak
A fesztivál minden évben augusztus utolsó napjaiban kerül megrendezésre, a világhírű, kortárs összművészeti Biennálé részeként. A legjobb film kapja az Arany Oroszlánt, a fesztivál fődíját, a legjobb rendezőnek pedig Ezüst Oroszlán jár. A legjobb színészi alakítások kapják a fesztivál alapítójáról elnevezett Volpi-kupát. A Zsűri Különdíját kapja minden évben még egy-két film, amelyeket a zsűri érdemesnek talál még valamilyen rendkívüli érték, érdekesség miatt az elismerésre. 2002 óta kapja a San Marco-díjat a legjobb művészfilm. A legjobb operatőrök, illetve forgatókönyvírók Arany Osella-díjat kapnak a velencei Filmfesztiválon. A fesztivál történetében olyan alkotók kaptak díjat, mint Bergman, Godard, Visconti, sőt, napjainkban Ang Lee vagy Aronofsky, de nem kapott például Fellini, természetesen a felsorolás teljességének igénye nélkül. Mindemellett, meg kell említeni olyan kritikai hangokat is, hogy az utóbbi évtizedben sokan tartják a Velencei Filmfesztivált Hollywood európai "ugródeszkájának" – bár ezt a díjak nem mindig támasztják alá.
Magyar vonatkozások
Érdekes módon és némi meglepetésre, a Velencei Filmfesztivál messze nem volt a magyar film nagy sikereinek helyszíne, holott talán a földrajzi, és kulturális közelség okán talán ezt gondolhatnók. Magyar rendező, film, színész vagy operatőr, Jancsó Miklós 1990-es Életműdíján kívül, gyakorlatilag sohasem nyert itt semmit. Annál is érdekesebb ez, hiszen arról nincs szó, hogy az a bizonyos "kelet" itt negligálva lenne, hiszen pl. a grúz Joszeliani, vagy a lengyel Zanussi többször is kapott elismerést, egyéb "közelebbi és távolabbi" keletiekről nem is szólva. De Velencei Filmfesztivál az idén is, s minden bizonnyal még sokáig lesz, és csak az a kérdés, hogy magyar film lesz-e még, ami behozhatná a lemaradást.
