Sajnálom a mai lurkókat. A felgyorsult és egyre inkább látványorientált gyerekfilmeket gyártó Hollywood majdhogynem elfeledkezett róluk, csupán színes-szagos attrakciókkal kívánja passzív nyálcsorgatásra ösztökélni, s a vászonhoz szegezni őket. A régi idők meséi ködbe vesznek, helyüket lebutított, akcióval higított történetcsontvázaknak kénytelenek átadni.
Zack Snyder (300, Watchmen) animációs filmje Kathryn Lasky sikerkönyvéből készült, sőt nem is egyből, hanem rögtön háromból, Az őrzők legendája forgatókönyvét ugyanis trilógiányi terjedelemből gyúrták egyetlen filmmé, ami a hányaveti végeredményt látva több mint nevetséges. Snyder ismét tanúbizonyságát tette, hogy kiválóan ért stilizált látványvilág megteremtéséhez és kétségtelenül látványos, ám funkciótlanul lassított és emiatt szépelgővé váló giccsparádé-szcénák vászonra álmodásához, ám ott, ahol egy igazi gyerekeknek szóló animációs film megmérettetik, csúnyán kudarcot vallott.
Az őrzők legendája Soren, az ifjú álmodozó bagoly coming-of-age kalandját foglalja valóban szemkápráztató, ám helyenként túlburjánzó és őrülten gyorsan vágott CG-keretbe. Soren megszállottja az őrzők legendájának (értitek?), de földhözragadt bátyja rendre az orrára koppint. Egy szép napon elragadják, majd agymosott rabszolgamunkára kényszerítik őket a felsőbbrendűségük tudatában cselekvő tito baglyok. Míg bátyját meggyőzik a náci überbagoly eszmék, s átáll hozzájuk, Soren kiszabadul és ad hoc alapon szerveződő kompániájával elindul, hogy felkeresse az Őrzőket, és megakadályozza az egész bagolyvilágot érintő háborút.
Még ha elsőre monumentálisnak is tetszhet a fenti szinopszis, Az őrzők legendája korántsem az. Mintha egy nagyszájú, szenilis bagolyaggastyán elbeszélését hallanánk: minden nagyobbnak van eladva, mint amekkora valójában. (Sorenéknek elméletileg fél óceánon kellene átkelniük, hogy megtalálják az Őrzőket, erre egy perccel később már ott is vannak.) Úgy fel van gyorsítva a narráció (pl. a hirtelen pálforduló kiképző-bagoly motivációja nincs felépítve és a tanulás folyamata is nevetségesen kurtára van szabva), és annyira fájdalmasan alacsony színvonalon vannak megírva az ostoba párbeszédek, illetve kidolgozva a karakterek, hogy a film végén a 3D-okozta fásultság mellett kérdések hada terheli a nézői szürkeállományt. Miért van a baglyoknak ember-készítette páncélzatuk és fegyverzetük? Mi a fenének használnak zászlókat? Miért egy kígyó (!) a baglyok dajkája? Mégis hogyan gyújt gyertyát egy bagolykoma? Mi a jó isten a bagolyköpetekből bányászott fémdarab, és mi a túró a baglyokat földre kényszerítő "szuperfegyver"?
A könyvekben kifejtik és körbejárhatjuk ezeket a motívumokat, Snyder fércművében mindez csak hiú remény marad. A szakma etalonjainak számító Pixar-opusokkal köszönőviszonyban sem lehet Az őrzők legendája, mivel nem csak a szív, hanem az ész is hiányzik belőle - nem úgy, mint az animációs stúdió előző munkájából, a Táncoló talpakból.
Ami maradt, az Snyder vizuál-onanizációja egy Bebe TV-vel egyenrangú, csak magasabb technikai színvonalon kivitelezett, agyzsibbasztó képernyő-pihentetővel.
U.i.: és a szinkronban unásig emlegetett zúza akkor sem lehet a szív szinonimája!
