Keményffy Tamás szereti a vidéki miliőt. A Szerencsés ember után, rendezőként újra vidéki környezet helyezte a történetét. A forgatókönyv Hegedűs Bálint munkája.
Sztori
Vidéki kis falu - mondhatnánk az Isten háta mögött, de nem, mert ez az osztrák-magyar határnál van. A sógoroktól állandóan csak a mulatozás hangjai szűrődnek át, nem csoda hát, hogy a falu is oda vágyódik, ahol még a fű is zöldebb. Elöregedő falu, értéktelen föld, kilátástalan jövőkép. A remény mégis felcsillan, látszólag. Egy osztrák gazda felvásárolná a földeket, ha mindenki aláírja a papírokat. Az egész falu egy emberként túladna az összes területen, kivéve egy embert, Szekeres Istvánt, a falu egykori polgármesterét, aki hisz még abban, hogy saját erőből is lehet itt Kánaán. Tettével persze magára haragítja az egész falut, hisz egyedül ő áll a falu kocsmárosának boldogságának útjában. Úgyis minden pénz oda vándorolna. Már csak a csoda segíthet, ami meg is érkezik egy égi jel személyében, István gázolajat fakaszt a földből. A falu felvirágoztatásáért. Aztán ahogy lennie kell, a hirtelen jött pénz mindenkit megbolondít, a történet pedig elindul az abszurd irányába. Autórobbantással, elbarikádozással, falusi fiesztával. Kell ennél több?
Hangsúlyok
Keményffy szatírának szánta filmjét, látleletnek a mai Magyarországról. Fanyar humorával tart tükröt a tipikusan magyar gondolkodásmód elé, mindezt úgy, hogy nem tipizálja figuráit, annak ellenére, hogy a nagy általánosságok nem kikerülhetőek. A falusi kocsma megkerülhetetlen ikon, ha a vidékről akar mesélni valaki, csak a hangsúlyok mások. Keményffy jó érzékkel adagolja az általánost és keveri azzal, amit mesélni akar. Legnagyobb erénye a filmnek, hogy nem akar sokat mondani, egy jól végigkövethető és végigvihető szállal dolgozik, amibe észrevétlenül fonja bele a mellékszálakat. A két fiatal szerelmi története például épp ezért működik, nem nyomja el a filmet, sokkal inkább árnyalja a képet.
Nagy és megkérdőjelezhetetlen
A Mázli nem akar világmegmentő film lenni. Nem akar nagy és megkérdőjelezhetetlen igazságokat kimondani, vagy megmásíthatatlan véleményt alkotni. Történetet akar mesélni, filmes eszközökkel. A humor oldaláról közelíti meg a témát, főszereplője tökéletes választás. Lukáts Andor figurája pont annyira lebeg a komikus és a véresen komoly határán, hogy nehéz eldönteni hányadán állunk vele. Eszelősként harsogja, hogy fenyőerdőt kell ültetni a terméketlen földbe, miközben zseniális stratégaként szervez(né) a falu felvirágoztatásának ügyét. Tudja mit, hova és kinek, ahhoz hogy mindenki jól járva működtesse a fogaskerekeket. Tagadhatatlanul ő a falu esze, miközben a temetői jelenetben is ő a legviccesebb. Fura kinézetével, mély tekintetével és borzas hajával ő a film lelke.
Finoman egyensúlyozik a film a realitás és az abszurd talaján, mert szórakoztatni akar. Könnyedén, érzéssel és ízléssel. Talán az egyetlen hibája a filmnek, hogy túl városiasra sikeredett. Annak minden intellektusával és kedvességével. Igazi filmes látásmód érződik rajta és miért, ha nem épp ezért járnánk moziba.
Kinek ajánljuk?
- Aki kíváncsi egy operatőrből lett rendező első nagyjátékfilmjére.
- Akit vonz a vidéki kocsma atmoszférája.
- Akit zavar a globalizáció.
Kinek nem?
- Aki önfeledt nevetésre számít.
- Akit nyomasztanak a falun játszódó történetek.
- Aki szőkítésben utazik.
7/10
