Nagyon kellett igyekezniük az Ómen készítőinek, hiszen semmiképpen sem késhették le a szellemesen 2006.06.06.-ra időzített bemutatót, ami - mármint a kérdéses dátum három egymást követő hatosa - mi másra is rímelhetne, mint az ördög különbejáratú hívószámára és óvodai jelére, mely köztudottan 666. A sietséget egyrészt a soha vissza nem térő naptári ingyenreklám indokolta, másrészről az a tény, hogy az Ómen-sorozat az utóbbi időkben bizony jelentős lemaradást volt kénytelen elkönyvelni a rivális Ördögűző-filmekkel szemben.
Bár a hetvenes években az Ómenesek álltak jobban, hiszen az Ördögűző három epizódjával szemben nekik négy részt is sikerült tető alá hozniuk, az utóbbi években azonban nemcsak az Exorcist-sorozat nyitódarabjának rendezői változata került a mozikba, de ezen felül két mozifilm is foglalkozott az Ördögűző előzményeivel. Ezzel a verseny állása az ördögűző papok javára billent, úgyhogy nagyon is érthetőnek tűnt az igyekezet, mellyel az eleddig elsősorban akciófilmeket és reklámokat jegyző John Moore és csapata nekilátott, hogy életet leheljenek a sátán kicsi fiának történetébe. Ahelyett azonban, hogy ők is belemélyedtek volna az előzmények taglalásába, Moore-ék inkább fogták Richard Donner 1976-os eredetijét és úgy ahogy volt újraforgatták a klasszikusként emlegetett horrort, melyben Gregory Peck-re és Lee Remick-re várt a szörnyű felismerés, miszerint nevelt fiuk nem más, mint a sátán édes gyermeke.
A házaspár szerepeit ezúttal a megbízható karakterszínészből főszereplővé előlépő Liev Schreiber és az ugyancsak nem túl ismert, ám arcra azért ismerős Julia Stiles kapta, rájuk várt tehát a feladat, hogy a megdöbbenés, a félelem és a kétségbeesés arckifejezéseivel érzékeltessék, milyen nagy bajba is kerültek. Ez többé-kevésbé sikerül is nekik, és annak sem lehet oka panaszra, aki a kis Damien válogatott gonoszkodásaitól reméli a könnyed nyáresti szórakozást. A cseppnyi fiúcska és a nevelésére szerződtetett ördögi babysitter (Mia Farrow) derekasan kitesznek magukért, de a nagyfőnök is besegít néhanapján a halálosztásba, s ha a helyzet úgy kívánja, karóba húzatja, ha pedig nincs kéznél megfelelő szúrószerszám, nemes egyszerűséggel lefejezteti a túlságosan is ügybuzgó ellenfeleket.
Isten útjai, mint tudjuk, kifürkészhetetlenek, az ördögé és családtagjaié azonban nagyon is kiszámíthatóak, az Ómen 666-ban legalábbis nem történik semmi olyan - leszámítva a sokkoló hanghatásokat - ami váratlanul érhetné a nem ma született horror-rajongókat.
