Megváltás. Sokan, akik valami rosszat követtek el a múltban, vágynak rá, de nem mindenki érdemli ki. Tenni kell érte, kemény dolgozni, hogy a jótettei többet nyomjanak a latban bűneinél. És még akkor nincs garancia a sikerre. Van, hogy a jószándék nem elég, vagy a bűn(ök) olyan súlyosak, amikre nincs, nem lehet bocsánat.
Teppo-t (Peter Franzén) ez mind nem érdekli. Egy finn kisvárosban a helyi skinhead csapat frontembere, aki kiáll barátaiért, a hazájáért, és nem kedveli az adót nem fizető szinesbőrűeket. Egyszerű, mint a frizurája. Az ex-fegyenc munkát keres, ám a múltja miatt senki sem alkalmazza, utolsó eurócentjeit egy kávézóban költi el. A csinos pincérnő, Sari (Laura Birn) meghívja egy újabb csészényire, és a flörtből egyéjszakás kaland lesz. Az élet nem habostorta, Teppo másnap megint egyedül van. Társra vágyik, és úgy érzi tenni is képes azért, hogy Sari viszont szeresse.
Ám ekkor jön a meglepetés. A szőke, kék szemű lánynak van egy fia. Akinek apja egy afrikai muszlim. Kibékíthetetlen ellentét, Teppo azonban pragmatikus döntést hozz. Jöjjön a kettős élet. Otthon rendes, besegít a házimunkába, megjavítja, amit kell, skinhead barátainak meg nem mondja el, hogy lett egy színesbőrű fogadott fia. A helyzet csak bonyolódik, amikor Sari kórházba kerül, így kettesben marad Rhamadhani-val (Yusufa Sidibeh), aki kicsit sem kedveli őt, érthető okokból. És hogy teljes legyen az "idill", betoppan Harri (Jasper Pääkkönen) is, Teppo durván náci öccse is. Így csak idő kérdése, mikor derül fény kis titkára, és akkor nincs kegyelem.
A film jól bánik a karaktereivel, mindegyikük motivációja érthető, átélhető. A helyszínek is reflektálnak a zord világra. A házak lelakottak, a kocsik többnyire vacakok, szétesni látszik minden. A szituációk kerülik az olcsó hatásvadászatot, jól felépített mindegyik. És hogy oldja a feszültséget, helyenként morbid módon, de nagyon vicces is. Jól látható az az út, melyen főhősünknek végig kell haladnia, miközben szembesül régi életének hiábavalóságával. Lassan ébred csak rá, hogy nem élhet sokáig kettős életet, de nehezen hozza meg a döntést. Őrlődik fogadott családja, saját fivére, és választott közege (skinheadek) között. A választás csak még több feszültséget szül, és még nem tudja, milyen magas árat kell érte fizetnie.
A film nincs túlbonyolítva, de nem üres. Egyszerűen, jól érthetően fogja meg Teppo sorsát, és nem engedi, hogy ne figyeljük rá. Kerüli az üresjáratokat, de csak ritkán pörög fel. Párbeszédei is egyszerűek, a hétköznapi szereplőköz nem illenének a fennkölt körmondatok. Amit mondanak, vagy tesznek mind-mind egy újabb lépés a végkifejlet felé.
Szerintem 70%
