A távcsöves puskás mesteremberek egy külön kasztot képeznek az akcióhősökön belül, hiszen mesterségük hibátlan teljesítéséhez kevés a puszta izom és a tűzerő. A megfelelő rejtekhely megtalálása és a tökéletes lövés elsajátítása komoly agytornát is kíván, és mivel 2007-ben már kimentek a divatból a Schwarzenegger-hez, Seagal-hoz és Van Damme-hoz hasonló izomagyúak, így egy mesterlövész igazán ideális főhőse lehet egy mai akciófilmnek.
A drámák (Vorosilov mesterlövésze, Bőrnyakúak) után tehát itt van nekünk egy újabb orvlövész, Bob Lee Swagger (Mark Wahlberg), aki veterán katonaként visszavonultan él hegyi házikójában. Egy napsütéses, szép napon aztán kormányügynökök kopogtatnak be hozzá, akik kiváló képességeit arra akarják használni, hogy megtervezzen egy merényletet az Egyesült Államok elnöke ellen. Persze pusztán arról van szó, hogy az ő utasításai alapján szervezzék meg az elnök védelmét. A napszemüveges ügynökök azonban csúnyán átverik Swagger-t, aki így egy merénylet fő gyanúsítottjává válik, ezért menekülnie kell nemcsak ellenfelei, hanem Amerika teljes rendőrsége elől is. Szerencsére azért neki is akad támasza elhunyt katonatársa csinos, fiatal özvegye (Kate Mara) és egy hezitáló FBI-os (Michael Pena) személyében.
Az Orvlövész a tökéletes példa rá, hogy Hollywood hány évig képes ülni egyetlen filmterven. Stephen Hunter Point of Impact című regényével már az ezredforduló előtt elkezdtek foglalkozni az Álomgyárban. Az eredeti regényben Swagger még egy vietnámi veterán volt, és a gyártó stúdió először Clint Eastwood-dal akarta eljátszatni a szerepet, csakhogy amikor Clint dobbantott, az egész produkció holtvágányra terelődött. Hosszú évek parkolópályája után valakinek eszébe juthatott, hogy közel negyven évvel a vietnámi háború után már ciki lenne egy hatvan éves veteránt akcióhősként eladni, ezért fiatalítottak egyet a sztorin, és egy mai, divatos héroszhoz már könnyebb volt támogatókat és főszereplőt találni. Antoine Fuqua rendező (Kiképzés) és Mark Wahlberg együtt már elég ütőképes párost alkottak ahhoz, hogy a Paramount stúdió megszavazzon nekik egy busásabb költségvetést.
Szerencsére a milliók nem csak úgy kirepültek az ablakon, hanem minden egyes fillér megjelenik a vásznon is. Robbanó helikopterek, látványos üldözések és húsba vágó akciók jellemzik a filmet, amit a rendező kicsit régi vágásúan rakott össze, így azok fognak a legjobban szórakozni, akik üdítő keveréknek találják, ha valaki összekotyvasztja A keselyű három napját a Rambo első részével. Az egyetlen kötekedésem csupán az lenne, hogy a sztori azért többet rejtett magában egy jó kis akciófilmnél, így ha pár évvel ezelőtt Clint Eastwood főszereplésével készül el egy másik rendező keze alatt, ma egyike lehetne a thrillerklasszikusoknak. Azért szerencsére jelenlegi változatában is szórakoztató két órát biztosít a mozitermek hűvösében.
