Szinte végig egy konyhai eszközökkel túltömött, rendetlen, de puccos loftban vagyunk, ahol három ember mondja a magáét. Kiabál, fenyeget, manipulál, hízeleg, vallomást tesz, fecseg, hárít. A Köntörfalak meglepően izgalmas kamaradráma, príma színészekkel.
A Köntörfalak szerethető film, örülhetnek Elek Ferenc, Tompos Kátya, Rába Roland és persze Dyga Zsombor rajongói. Dyga Zsombor harmadik filmje nagyon érzékeny határon egyensúlyoz, hiszen ez alkalommal semmi más nem történik másfél órán keresztül, mint hogy három ember beszélget. Puhatolózik, veszekszik, zsarolja egymást, játszmázik egymással. Egy nagyon szép nő (Tompos Kátya) és egy kicsit elhízott, átlagos külsejű, de kifejezetten jó humorú, küzdőképes férfi (Elek Ferenc) randevúján vagyunk, mely a hazaúton már kezd az úrnő és udvari bolondja kettősévé alakulni. A férfi mindent megtesz, hogy megnevettesse a lányt, és felhívassa magát hozzá. Ez végül sikerül is, de pontosan udvari bolondhoz illő módon: azzal kecsegteti a kíváncsi lányt, hogy megmutatja neki összenőtt lábujját. Az elhúzódó randi így a lány bátyjának lakásán folytatódik - egy nagy, rumlis loftlakásban - ahová hamarosan beköszönt a hiányzó harmadik fél is (Rába Roland), és meglódulnak az események, rövidesen egy feszült pszichodrámában találjuk magunkat. A rendező mindent megtesz, hogy feszülten kitartsa azokat a pillanatokat, melyeken sorsok múlhatnak, az operatőr, Marosi Gábor és a vágó, Czakó Judit pedig szintén nagyon érzékenyen ráérez az apró kommunikációs rezdülések lavinaszerű következményeinek megmutatására.
Azt azért le kell szögezni, hogy ugyanez az izgalmas, fordulatos és fanyar humorú forgatókönyv rossz színészekkel nézhetetlen lenne, az Elek-Tompos-Rába triumvirátussal viszont nagyszerű. Rengeteg befektetett munka van mindegyik alakításban, megérte a hosszú, alapos próbafolyamat, a szereplők nagyon össze vannak szokva. Nem látszik rajtuk semmi erőlködés, semmi fölös virtuóz villogás, csak az, hogy egyszerűen rájuk ragadt a szerep. Feltehetően Elek Ferenc a katalizátor, hiszen ő már a harmadik filmjét forgatja Dyga Zsomborral, aki - a filmrendezők közül egyedüliként - nem csupán apró, kis színes karakterszerepekkel dobja meg őt, mint a többiek, hanem pontosan tudja, hogy bátran rá lehet bízni bármit, mert a hazai mezőny egyik legjobb színésze.
Dyga Zsomborban az a nagyon jó, hogy mindig szeretettel kezeli a hőseit, anélkül, hogy szentimentálissá válna: ez nagyon ritka képesség. Miközben ezek a hősök egyrészt teljesen hétköznapiak, másrészt nem is különösebben jók, hiszen a rosszul sikerült - a pontos definíció: kellemesen abszurd - randi mindkét résztvevője, az izgulós, de Grál-lovagnak tűnő, köpcös tanár, és a szépséges, partnerét nyers őszinteséggel kiosztó lány is csak felhasználja a másikat. A lány bátyjáról, a szétcsúszott, kiégett, üvöltöző sztárséfről meg kiderülhet, hogy több köze van a becsöppent idegenhez, mint bárki máshoz. Furcsa végzetdráma van kibontakozóban, kezd kiderülni, hogy ez a véletlenszerűen összekerült három ember sokkal erősebb szálakkal vannak összekötve, mint hinnék. Dyga Zsombor forgatókönyve különös munka, mert bár kezdetben egy ügyefogyott, romantikus komédia-paródiát ígér, ez csak beetetés, igazából inkább olyan a Köntörfalak, mintha egy Agatha Christie krimi lenne, melyben a rejtély csak az utolsó oldalakon oldódik meg.
Furcsa, de ez egy olyan film, amit szívesen néznénk még tovább, erős hangulata van, és az már csak ráadás a trükkös forgatókönyv és a nagyszerű színészek mellé, hogy a zene, amit a The Uptown Felaz szállít, tökéletes.
