Nem lennék a bőrében

Colter Stevens százados (Jake Gyllenhaal) egy Chicago felé robogó elővárosi vonaton találja magát. A vele szemben ülő, számára ismeretlen nő rámosolyog és Seannak szólítja, a mosdó tükréből pedig nem a saját arca néz vissza rá. Fel sem ocsúdik a döbbenetből, amikor nyolc perccel később a szerelvényt rettenetes robbanás rázza meg. Colter azonban sértetlenül tér magához egy sötét harcihelikopter-kabinban, a monitoron keresztül pedig egy egyenruhás nő beszél hozzá (Vera Farmiga). Kiderül, hogy a százados egy szupertitkos katonai kísérlet főszereplője. A fejlesztési stádiumban levő, de most élesben tesztelt eljárás lehetővé teszi, hogy rövid időre egy másik ember bőrébe bújva jelen legyen egy párhuzamos valóságban, és felderítse a robbantás elkövetőjének kilétét.

[img id=289657 instance=1 align=left img]Újra meg újra visszatér a Sean nevű történelemtanár testébe, majd nyolc perc elteltével mindig felrobban a vonattal együtt. Minden alkalommal csak ennyi idő áll rendelkezésére, de az előző alkalmak során megszerzett információkat birtokolva egyre közelebb kerül a megoldáshoz. Sietnie kell, mert az idő szorít: a merénylő már bejelentette következő akcióját, amely Chicago belvárosa ellen irányul. A módszer csodálatos, ám megvannak a maga korlátai: a megfelelő idősíkból nyert információk felhasználásával a jövő ugyan alakítható, de a már megtörtént eseményeken nem lehet változtatni általa. Colter hiába igyekszik hát, hogy megmentse Christinát, a vele szemben ülő lányt (Michelle Monaghan), akihez a nyolcperces küldetések során egyre közelebb kerül. Tovább bonyolítja az eseményeket, hogy a százados nemcsak a merénylő után nyomoz, hanem saját homályos helyzetét is próbálja felderíteni.

Alternatív valóság

Habár a film nem nélkülözi a kvantumfizikai utalásokat, és a párhuzamos idősíkokat felhasználó projektek is csak a sci-fi világában működnek egyelőre, a Forráskód nem viszi túlzásba ezen problémakörök boncolgatását. Még ha az Eredetbe oltott Idétlen időket juttatja is eszünkbe a történet, ez elsősorban egy feszes akciófilm, némi romantikával fűszerezve.

A sztorit hihetőre formálta a forgatókönyvíró, Ben Ripley, aki arra is ügyelt, hogy ne hagyjon időt a nézőnek az esetleges apróbb zökkenők felfedezésére. Az alig több, mint másfél órás filmidő minden percét kihasználják az alkotók. A nyolcperces visszatérések alkalmával csak annyit ismételnek, amennyit muszáj, és ügyesen lendítik egyre tovább az eseményeket.

A búsképű lovag

Jó arányérzékkel vegyítik az akció-, thriller-, sci-fi- és romantikus összetevőket, és éppen annyit moralizálnak, hogy az ne menjen az ember agyára, de általa mégis több legyen a Forráskód egy felszínes akciófilmnél. Ebben nagy szerepe van a főhőst alakító Jake Gyllenhaalnak, aki elég karakteres ahhoz, hogy Afganisztánban szolgáló helikopterpilóta legyen, de azért kellően vonzó és kifinomult is, hogy működjön a kémia közte és Michelle Monaghan között. Ezeken túlmenően van még valami sajátos mélység, magány és mélabú a derék Jake arckifejezésében, lényében, ami tökéletesen illik Stevens százados sorsához. Bár Gyllenhaal a film sikeréhez épp olyan jelentős mértékben hozzájárul, mint a hasonló műfajú Csúcshatás esetében Bradley Cooper, azért a többiek is ügyesek. Az életvidám és bájos Christinát alakító Michelle Monaghan, valamint a fegyelmezett katonaként is érző lelkű Colleen Goodwin (Vera Farmiga) szintén jó választásnak bizonyul.

Duncan Jones-nak ez a második egész estés mozifilmje. A Hold az IMDb-n 8 ponton áll, több mint 70 ezer szavazattal, és a Forráskód is 7,9 pontot kapott eddig. A Rotten Tomatoes-nál még jobban áll a film: a kritikusok 90%-a és a nézők 87%-a kedveli. A jelek szerint Duncanre gyermekkorában nagy hatást gyakorolt A földre pottyant férfi című sci-fi, amelyben apja főszerepet játszott. Az azonban biztos, hogy Jones-nak sikerült az, ami a legtöbb sztárcsemetének nem: kilépett híres szülője árnyékából.

Kinek ajánljuk?
- Jake Gyllenhaal népes rajongótáborának.
- Akik nem vallják a "mindent a szemnek, semmit az észnek" elvet.
- Akiknek a Hold túl eseménytelen volt.

Kinek nem?
- Akiket már a Bill Murray-s és mormotás Idétlen időkig is idegesített.
- Akik több tragikum felvállalását várnák el az amerikai filmektől.
- Akik kevesebb robbantásra és több romantikára vágynak.

7,5/10